Olvassuk most Adrit, aki 2007 óta szülésznő!
- Hol élsz, mi a foglalkozásod, és mióta?
Szülésznő vagyok, 2007-ben államvizsgáztam, de foglalkozom még kismama jógával, thai női-, és kismama masszázzsal, valamint ayurvedikus babamasszázs oktatással és kórházi keretek között szüléskíséréssel (dúlasággal).
Elsősorban Budapesten
és környékén dolgozom, de oktatást kellő létszám esetén vidéken is vállalok.
Mivel nagyon
szeretném az embereket támogatni, folyamatban van, hogy kismama jóga oktatókat
is képezzek.
- Miért lettél ez, volt-e valami különleges motivációja? Ha újrakezdhetnéd, mit választanál?
Az egészségügyet
mindig szerettem, már a babáimat is gyógyítottam, műtöttem, ápoltam. Ezt a
szakot „véletlenül” választottam, de az első gyakorlati napon beleszerettem. A
többi már jött magától. Mindig szerettem volna minél hatékonyabban segíteni,
orvosi és alternatív oldalról egyaránt. Ha újrakezdeném, szándékosan jelölném
meg a szakot. J
- Mi az, amit/amiket a legjobban szeretsz a hivatásodban? És mi az, amit nem?
Szeretem látni a
gömbölyödő pocakokat, segíteni, hogy egy család szülessen, hogy különösen az
első babát várók ne félelemmel közelítsenek a szülés felé, hanem teljes
felkészültséggel és biztonság érzéssel. Nagyon élvezem a szülésfelkészítéseket,
beleértve már a jógát is, hogy amikor eljön a nagy pillanat, már ismerős legyen
ami történik.
Nem szeretem, amikor
valaki azért jön, mert nem szeretné megtartani a babáját, de el kell fogadni
mindenki döntését. A nőgyógyászati oldalt kevésbé érzem a magaménak.
- Voltak komolyabb holtpontok az életedben, amikor azt mondtad, valami mást csinálnál inkább?
Szerintem ilyen
pillanat mindenki életében van, csak nem szabad hagyni, hogy ez a pillanat
győzzön. Aki valóban elhivatott, hamar túlteszi magát rajta.
- Szerinted mi a legnehezebb része a szakmának?
A negatív élményeket
legyőzni. Nem mindig könnyű megtalálni az egyensúlyt, hogy empatikus is
maradjon az ember, de ne vegye magára túlságosan a problémákat.
- Hol töltötted a gyakorlatodat? Milyen élményekre emlékszel vele
kapcsolatban?
Az I-es számú Szülészeti
és Nőgyógyászati Klinikán. Az érzelmi skála minden mélységét és magasságát
átéltem, de összességében véve szívesen emlékszem vissza erre az időszakra.
Mindent láttam, ami ebben a szakmában előfordulhat, és ezért nagyon hálás
vagyok.
- Emlékszel arra az időszakra, amikor még kezdő voltál? Hogyan élted meg, mit volt a legnehezebb elsajátítanod?
Szerencsére a
gyakorlat során nagyon hamar kezdtünk „egyedül” dolgozni, így nem volt olyan
nagy változás, amikor lekerült a „tanuló” tábla.
Dolgoztam viszont meddőségi
centrumban is, ami a gyakorlati idő igen kis részét jelentette, itt sok volt az
újdonság, de mindig szerettem a kihívásokat, így kíváncsian tanultam ezt a
speciális részt is.
- Melyik a legszomorúbb élményed, ami a munkád során történt eddig? Hogyan szoktad feldolgozni a nehezebb napokat?
Nem tudok kiemelni
egy meghatározóan szomorú eseményt, többször voltam kismamák mellett elhalt
magzat esetén, kisebb vagy már nagyobb terhességben, vagy amikor kiderült, hogy
baj van, vagy valamilyen csúnya fejlődési rendellenességgel jött világra a
kicsi. Ilyenkor próbálok valami szép emléket felidézni, elmegyek sportolni,
vagy futni egy nagyot.
- Volt-e részed olyan élményben, amikor a baba vagy az anya élete csupán a gyors beavatkozáson, vagy a személyzet rutinján múlott?
Többször is. Volt
atoniás vérzés, elakadt szülés, sürgős császár, eclampsiás roham… De
szerencsére mindig sikerült pozitívan megoldani.
- A munkahelyeden milyen időközönként van forgás az osztályok között
(nőgyógyászat, szülőszoba, gyermekágy)? Szerinted hogyan lenne jobb?
Most egy kisebb
kórházban dolgozom, itt nincs forgás, mindenki van mindenhol. Az előző
munkahelyemen hetente forogtunk, ez is egy kisebb magánintézet volt. Szerintem
ez így teljesen jó, mindig változatos.
- Mesélj egy megható történetet, ami a munkád során ért (ha eszedbe jut ilyen)!
Nehéz kérdés, ebből
is rengeteget tudnék mesélni. Az egyik legmeghatóbb talán mégis az volt, amikor
egy kismamámat végigkísértem a 14. héttől, hetente jógáztunk, készültünk a
szülésre, babamasszázst tanultunk, minden lehetséges módon felkészültünk a
kistesó születésére. A szülés egy másik kórházban volt, ezért nem lehettem úgy
ott, mint a szülésznője, de én voltam végig bent a szülőszobán. Együtt
csináltuk végig a vajúdást, lépcsőztünk, labdáztunk, illóolajoztunk,
masszíroztunk, zuhanyoztunk.. Végül, miután megszületett a gyerkőc, könnyes
szemmel elmondta, hogy az Anyukája biztos boldogan néz most le rájuk, mert én
voltam Rajta kívül az a személy, aki mellett biztonságban érezte magát.
„Helyettesíthettem” egy Édesanyát.
- A vajúdásod, ill. szülésed alatt mennyire érezted fontosnak a szülésznő jelenlétét? Pozitív vagy negatív élményed fűződik hozzá?
Még nem szültem, de
biztos nem lesz(ek) könnyű eset.
- A szülésed alatt pozitívumként vagy negatívumként élted meg, hogy
szakmabeli vagy? Azaz: jó dolog sokat tudni, vagy éljen a boldog
tudatlanság?
Ahogy most
elképzelem, rettenetes szülőnő leszek. J Persze
ez még változhat.
- Van-e olyan beavatkozás, a szülőszobán, amivel nem értesz egyet?
Talán sokakkal
ellentétben én úgy gondolom, hogy igenis lehet jó hatása egy beöntésnek is,
illetve a borotválás sem feltétlenül rossz dolog. Ha belegondolunk abba, hogy
mennyire ki kell használni minden tized-milliméternyi helyet is, nem elvetendő
a beöntés jótékony „térnövelő” hatása. Persze nem a legkellemesebb érzés, de
hasznos lehet.
Amivel nem értek
egyet, az a felesleges vizsgálgatás, illetve a szülés természetes úton történő
haladásának a siettetése (természetesen abban az esetben, ha ez nem feltétlenül
indokolt ). Szerencsére azért ma már egyre kevésbé fordul ez elő.
- Szerinted egy már szült
szülésznő jobban, hatékonyabban tud segíteni egy szülő nőnek, vagy ez nem
befolyásolja a szakmai részét?
Természetesen, ha
valaki már szült, másképp tud segíteni, de szerintem a szakmai részen nem sokat
változtat.
- Mi a tapasztalatod, a pszichés állapot mennyire befolyásolja a
szülést/vajúdást?
Nagyon nagy mértékben.
Ezért is tartom fontosnak, hogy kellően felkészült legyen a kismama, mire eljön
a pillanat. A kilenc hónap elég idő ahhoz, hogy akár teljesen megváltozzon a
szüléshez való hozzáállás, csak megfelelő támogatás kell hozzá.
- Tudsz-e olyan tévhitet mondani, amivel pl. gyakran találkozol a
munkád során?
Vannak, akik félnek a
vizsgálattól, nehogy attól induljon be a szülés. Illetve a régi, „bevált”
jóslatok, amikor pl. a pocak formájából meg tudják mondani, hogy fiú lesz, vagy
lány, vagy milyen nap, milyen pózban fogan jobban a kívánt nemű gyerek.
- Mi a tapasztalatod, a nők mennyire használják az alternatív
eszközöket a vajúdásuk ill. szülésük alatt?
Egyre inkább. Vannak
szélsőségek is, de alapvetően sokan állnak hozzá úgy, hogy a lehető
legtermészetesebb módon szüljenek a kórházi keretek között. Minél több
tájékoztatást kapnak, minél több lehetőséget megtudnak és kipróbálnak, annál
bátrabban alkalmazzák is.
- Mi a szakmai véleményed a gátmetszés és a beöntés
szükségességéről, ill. ajánlatosságáról?
Ha van rá lehetőség,
természetesen a gátvédelem mellett állok. Vannak azonban olyan esetek, amikor a
gátmetszés okozza a legkisebb sérülést. Nem szabad feltétlenül erőltetni a mellőzését,
mert egy spontán repedés nagyobb sérülést okozhat.
A beöntés is lehet
akár hasznos is. Persze kellemetlen, de ha belegondolunk, hogy mennyire van
kihasználva a rendelkezésre álló hely a baba által, az a pár milliméter is
nagyon sokat segíthet, amit az üres belek adnak. Természetesen túl korán adni
sem jó, de túl későn sem, mert az erőlködéstől akár a baba is megszülethet.
- Mi a véleményed arról, hogy külföldön sok helyen a szülésznő végzi a terhesgondozást is?
Szerintem ezt kellene
Magyarországon is bevezetni. Így a szülésznő az egész várandósságot figyelemmel
kísérheti. Változatosabb a munka, nagyobb felelősséget igényel, de legalább
nagyobb szakmai tudást is. Az orvosnak pedig elég akkor beavatkozni, amikor
arra van szükség.
- Szerinted mi a legfontosabb tulajdonság a szakmádban? Mi az, amit
a páciensek leginkább kedvelnek benned szerinted?
A szakmai tudás
mellett az empátia.
Hogy bennem mit
kedvelnek, azt Tőlük kellene megkérdezni. J Én igyekszem nem betegként kezelni őket és megtalálni a kapcsolatot az
Ember-rel.
- Hogyan lehetne szerinted megelőzni a kiégést az egészségügyben? Te
teszel ellene valamit célzottan?
Folyamatos
változatossággal. Folyamatos továbbképzésekkel.
Én magam igyekeztem
és igyekszem minél szélesebb körben tájékozódni, ezért is végeztem el nemcsak
az orvosi, hanem az alternatív oldalról is minél több képzést. Szeretnék ezzel
másoknak is segíteni, ezért oktatok babamasszázst, és hamarosan kismama jóga
oktatókat is.
Ezek mellet fontos
szerintem az is, hogy néha teljesen mással foglalkozzon az ember, mint a
szakmája. Lehet ez bármi, sport, nyelvtanulás, kirándulás, a lényeg az, hogy az
ember ki tudjon kapcsolódni.
2 megjegyzés:
Szeretnék beszélni Adrival, ha lehetséges, megkaphatom az e-mail címét?
Köszönöm....
Küldj egy mailt nekem légyszi, és akkor megadom az elérhetőségét!
Megjegyzés küldése