2012. október 26., péntek

Interjú #7


Anikó Mélykúton dolgozik szülésznőként, és nagyon szereti, amit csinál.

  1. Hol élsz, mi a foglalkozásod, és mióta?
    Bács- Kiskun megyében élek, Mélykúton. 2006- ban végeztem el a felsőfokú OKJ- s szülésznőképzőt Budapesten. 2008 óta dolgozom a Bajai Szent Rókus Kórház Szülészet- Nőgyógyászat osztályán.

  2. Miért lettél ez, volt-e valami különleges motivációja? Ha újrakezdhetnéd, mit választanál?
    Amióta az eszemet tudom az egészségügyi pályára készültem. Általános iskolás korom óta nővér szerettem volna lenni, fehér köpenyben embereket ápolni, orvosok között dolgozni. Pályaválasztáskor, 17 éves koromban sem volt kérdéses az egészségügy, de valami többet szerettem volna és akkor jött az ötlet: SZÜLÉSZNŐ! Akire felnéznek a kismamák, akik életeket segít a világra. Többet adhatnék az embereknek, életük legszebb pillanatában állnék mellettük, enyhíteném kínjukat. Az egészségügy nem a halálhoz vezető útján állnék, hanem ott, ahol új életek születnek. Ma sem döntenék másként.

  3. Mi az, amit/amiket a legjobban szeretsz a hivatásodban? És mi az, amit nem?
Elvégeztem a szülésznőképzőt Budapesten a Kossuth Zsuzsa Humán SzKI és Gimnáziumában, 3 évig a SOTE II. Női Klinikáján töltöttem a gyakorlatomat és rájöttem, hogy a Postoperatív munka, a nőgyógyászat, a műtétek, sokkal jobban felkeltették az érdeklődésemet, mint a szülőszobai „csoda”! A Bajai Kórházban is először a Nőgyógyászatra kerültem. Őrző, nőgyógyászati esetek, terhesek testének és lelkének ápolása, vérzők, kis- és nagyműtétek ez lett a nekem való. A sok beteg az állandó pörgés lételemem lett. Nem cseréltem volna el semmi pénzért. Sokan rosszallóan kérdezték: „Milyen szülésznő az, aki nem akar szülőszobás lenni. A szakma csúcsa állandó szülőszobás szülésznőnek lenni!” De aztán ki akarták próbálni, hogy miként állom a helyem ott. Kicsit lassabb lett a menet. Volt olyan nap, hogy nem volt szülés, ha volt is tehetetlennek éreztem magam. A fájdalmon enyhíteni nem tudtam, felgyorsítani nem lehet. Az, hogy pszichésen, minden gondolatommal a vajúdó asszony mellett álltam, sajnos nem sokat segített. Vágytam vissza a nőgyógyászatra.

  1. Voltak komolyabb holtpontok az életedben, amikor azt mondtad, valami mást csinálnál inkább?
    Más soha sem csináltam volna. De 2006 és 2008 között nem tudtam a végzettségemmel elhelyezkedni. Azt tanácsoltak váltsak és képezzem át magam. Elvégeztem egy Szociális Gondozó és Ápoló képzést és jelentkeztem egy főiskolára Szociális Munkás szakra, ahova be is kerültem. De valahogy nem hittem, hogy nekem ezt kell csinálnom. Nekem a hivatásom: SZÜLÉSZNŐ!

  2. Szerinted mi a legnehezebb része a szakmának?
    Mint minden ilyen szakmának: emberekkel foglalkozni, ráadásul egyszerre többel. Megfűszerezve egy csapat orvossal, akinek mind más az egyénisége és a hangulata, nem könnyű. És a kollégák, akikkel nekem nem volt különösebb gondom soha, de ha ezt megnézzük egy napra, nem kevés létszám jön össze. Nehéz volt terheseknek és megszülteknek úgy tanácsot adni, hogy én még nem szültem, magam előtt éreztem magam hiteltelennek. Szerintem, aki a mai világban ennyi pénzért az egészségügyben, egy kórházrendszerben dolgozik, az csak a szakma iránti szeretetből és szenvedélyből csinálja. Sok az elvárás, nagyon kevés a pénz!    

  3. Hol töltötted a gyakorlatodat? Milyen élményekre emlékszel vele kapcsolatban?
    A SOTE II. Női Klinikáján töltöttem a gyakorlatomat.  Félénken és alázattal kezdtem, majd az évek során a legjobb tanuló szülésznővé képeztek és képeztem magam. Örök hála nekik!

  4. Emlékszel arra az időszakra, amikor még kezdő voltál? Hogyan élted meg, mit volt a legnehezebb elsajátítanod?
    A vénázás volt az első akadály. Nem hittem magamban. Aztán, mikor bedobtak a mély vízbe, nem áll senki mellettem sikerült és az óta is jól vénázok. Minden nap akadály volt számomra. A szülészet nem az a szakma, amit ha elrontatsz, holnap újra kezdheted! Mindig volt bennem drukk! Emellett maximalista is vagyok, kis hibát is a lelkemre veszek, inkább ilyen akadályokat kell legyőzzek.

  5. Melyik a legszomorúbb élményed, ami a munkád során történt eddig? Hogyan szoktad feldolgozni a nehezebb napokat?
    Volt egy tragikus eset, aminek az én szülésem is később a részese lett. A Nőgyógyászatról lementem a szülőszobába, ahol egy kismama hangosan kiabált, azt hallottam meg egy emelettel feljebb s éreztem le kell mennem. Rögtön odaálltam mellé és segítettem neki és a szülőszobás kolléganőmnek. Az anya fiatal volt, szinte 20-22 éves és abban a percben szülte meg kb. 20 hetes elhalt, fiú magzatát.  Rápillantott s sírt, én befogtam a szemét. Átöltöztettem, indult a műtőbe a méhűr kiürítésére. A lányt nagyon sajnáltam. Szinte önkívületben volt a fájdalomtól, hogy elvesztette gyermekét. A műtét után hozzám került az őrzőbe, ahol miután átvettem iszonyatosan elkezdett vérezni. Szóltam az orvosoknak, majd úgy döntöttek: műtét. Aláírattam vele a beleegyező nyilatkozatot, ahol a szemembe nézett és azt mondta: „Nem akarok meghalni!” Ezután már tolták is a nagyműtőbe. Hétvége volt, szombat sietni kellett. Laborok, vérrendelés, infúzió, segítettem a műtőben, végig a lány mellett akartam maradni. De a műtét közben csak dőlt belőle a vér s a műtét után az intenzív osztályra került. Délután meghalt. Egy kisgyermek várta volna otthon.  A fárasztó műtét után az osztályvezető főorvos, aki mellesleg az én orvosom is, a vállamra tette a kezét és megkérdezte: „Ugye maga nem akar mostanában szülni?!” Persze, hogy nem akartam. 
    Az eset után napra pontosan egy évvel született meg a kisfiam császármetszéssel. Nőnap előtt egy nappal.                               
                       
  1. Volt-e részed olyan élményben, amikor a baba vagy az anya élete csupán a gyors beavatkozáson, vagy a személyzet rutinján múlott?
    Biztosan volt több ilyen a klinikán, de nem emlékszem rájuk.

  2. A munkahelyeden milyen időközönként van forgás az osztályok között (nőgyógyászat, szülőszoba, gyermekágy)? Szerinted hogyan lenne jobb?
    Nincs forgás, szinte mindenhol mindenki állandó státuszban van. Osztályvezető- váltáskor volt némi csere, de csak 1-2 embert érintett. Attól függetlenül jó dolognak tartom a forgó rendszert szakmai és helyismereti célból is.

  3. A vajúdásod, ill. szülésed alatt mennyire érezted fontosnak a szülésznő jelenlétét? Pozitív vagy negatív élményed fűződik hozzá?
    Kiváltságos helyzetben voltam, hiszen a munkahelyemen, a munkatársaim között, ismerős helyen szülhettem. Aznap este, mikor én vajúdtam, több szülés is volt, ezért a szülésznő el volt látva tennivalóval, de nem bántam. Még be is segítettem az ágyazásban és az apukák tirálásában. A problémáimat és a munkámat is szeretem magam, segítség nélkül megoldani, ez így volt a vajúdásnál is. Persze megnyugtató volt a jelenléte, tudtam, hogy jó kezekben vagyok, pedig a bábám, fiatalabb volt tőlem.

  4. Szültél császármetszéssel? Ha igen, volt-e valami negatív élményed azzal kapcsolatban? Spinális érzéstelenítésben vagy narkózisban zajlott? A párod bent lehetett veled? Mi volt a császármetszés indikációja?
    Császármetszést kellett alkalmazni rossz méhszájlelet és meconiumos magzatvíz miatt. Gondolatban mindig is a császármetszésre készültem, nem volt ellenemre. Csak úgy tudtam elképzelni magam, mint a betegeimet, fekve az őrzőben, drainekkel, infúzióval. Úgy, hogy széttett lábakkal nyomok, azt nem! Már terhesen gyakoroltam az első felkelés helyes technikáját. Csak, amire álmomban sem számítottam, az 5 napos kínzó, elviselhetetlen fejfájás a spinális érzéstelenítés miatt.  Életem legrosszabb élménye az első egy hét. Kiszolgáltatottan, őrjöngve a fájdalomtól, a tehetetlenségtől, pániktól, mert nem volt tejem s a babám még a cicit sem akarta bekapni. Persze kialakult az a depresszió, ami már egyébként is megvolt.

  5. Megnyugtatott az orvos jelenléte a szülésed alatt?
    Mindenképpen. 2008- ban, amikor elkezdtem dolgozni, másodszor haladtam végig az orvosgárdával nagyviziten, s úgy éreztem Ő az, aki kezébe adnám az életem és a gyermekemét is. Szerintem nem kell ennél több!

  1. Ki volt bent veled a szülésednél? És mi volt benne a jó ill. volt-e rossz? 
    Párom hazament, miután mondták, nem lesz baba. Amikor aztán eldöntötték a császármetszést, hajnali 4 órakor, írtam neki egy sms- t, hogy induljon. Szerencsére beért a kiemelésre. Mivel kollégák vettek körül nem hiányzott a jelenléte, bár amikor erősödtek a fájások szorítottam volna a kezét. Átöleltem volna.

  2. A szülésed alatt pozitívumként vagy negatívumként élted meg, hogy szakmabeli vagy? Azaz: jó dolog sokat tudni, vagy éljen a boldog tudatlanság?
    Akkor úgy éreztem, nem tudok semmit. Az orvosra és a szülésznőre bíztam magam. De jobb volt úgy, ismerős volt a közeg.

  3. Van-e olyan beavatkozás, a szülőszobán, amivel nem értesz egyet?
    Nincs, mindennel egyet értek.

  4.  Szerinted egy már szült szülésznő jobban, hatékonyabban tud segíteni egy szülő nőnek, vagy ez nem befolyásolja a szakmai részét?
    Mindenképpen hatékonyabb, megértőbb, biztosabb. Már várom, hogy leteljen a GYES és menjek vissza dolgozni. Máshogy állok hozzá néhány dologhoz az biztos. Alaposabban, és pszichés állapotukra még jobban odafigyelve!

  5. Mi a tapasztalatod, a pszichés állapot mennyire befolyásolja a szülést/vajúdást?
    A pszichés állapot és a hormonszintek a feje tetejükre állnak, ahogy beindul a vajúdás. Nagyon oda kell figyelni a kismamákra. Azt hangoztatjuk: „ez lesz életed legszebb pillanata”, hát sok esetben élete legszörnyűbb. De tény, aki stabil lelki állapottal rendelkezik, az könnyebben veszi az akadályokat és a szülés utáni depressziót is el tudja kerülni.

  6. Mi a tapasztalatod, a nők mennyire használják az alternatív eszközöket a vajúdásuk ill. szülésük alatt?
    Ahhoz, hogy valaki, például labdán vajúdjon, ahhoz kell egy szülésznő is, aki ezt forszírozza, bemutatja. Kell egy komplikációmentes tágulási szak, amikor ezt a kismama meg is teheti. Emellett egy intézmény, ahol lehetőség is van az alternatívákra.

  7. Mi a szakmai véleményed a gátmetszés és a beöntés szükségességéről, ill. ajánlatosságáról?
    Mind a kettőt fontosnak és szükségesnek tartom, persze ha indokolt. Itt a többedszer szülő nők gátmetszésére gondolok. Nem szép azért gátmetszést végezni, hogy az orvos tanonc gyakorolja a suturát! Viszont aki gátvédelemben szeretné megszülni első gyermekét, azzal nem értek egyet.  A beöntés viszont nem csak a belek tisztítása, a nyomatáskor keletkező kellemetlenségek elkerülésére szolgál, hanem arra, hogy a magzat a keskeny és szoros üregben minél kevesebb időt töltsön el. Ez befolyásolja azt is, hogyan adaptálódik.

  8. Szerinted mi a legfontosabb tulajdonság a szakmádban? Mi az, amit a páciensek leginkább kedvelnek benned szerinted?
    Egy szülésznő árassza magából a nyugalmat, a tisztaságot, higiéniát és a kedvességet. Szakmailag legyen mindig felkészült, meg tudja válaszolni a feltett kérdéseket! Legyen határozott, pontos és precíz. Én ezekre törekszem!

  9. Hogyan lehetne szerinted megelőzni a kiégést az egészségügyben? Te teszel ellene valamit célzottan?
    Hát nem egyszerű a mai világban az egészségügyben dolgozók dolga. Túlhajszoltság, a betegek tiszteletlensége, emberhiány és a fizetés, ami kevés. Nem arányos a fizikai és szellemi megterheltségünkkel. Én nem mondtatnám magam kiégettnek 2és fél év munka után, de tenni kell ellene, mert manapság nem csak munkahelyi stressz éri az embert.  A családi problémák, az anyagi bizonytalanság, mind csak tetőzik lelkünk elszíntelenedését. Úgy vélem, valamiben hinnünk kell, legyen egy mentsvár, amiben kapaszkodhatunk, amiben lelkünket felmelegíthetjük!

Nincsenek megjegyzések: