2012. november 13., kedd

Interjú #10


Ma Olga válaszolt nekünk, aki 1983 óta szülésznő!

  1. Hol élsz, mi a foglalkozásod, és mióta?
Vas megyében élek 26 éve, diplomás szülésznő vagyok, 1983 óta szülésznő, 7 év megszakítással.(Lakhelyváltozás, gyermeknevelés)

  1. Miért lettél ez, volt-e valami különleges motivációja? Ha újrakezdhetnéd, mit választanál? 
Különleges motivációm nem volt, hacsak az nem, hogy szakmaválasztás idején született a húgom, így vonzódásom egy új élet születéséhez személyes élményen át vezetett. Ha újrakezdhetném, ugyanezt a hivatást választanám, megspékelve külföldi tapasztalattal…

  1. Mi az, amit/amiket a legjobban szeretsz a hivatásodban? És mi az, amit nem?
Hivatásomban legszebb élmény, csúcsa, a család, (édesanya, édesapa, gyermek) születése, illetve végigkísérni ezen az úton a párt, ha erre személyes igény jelentkezik. Legkevésbé azt szeretem, ha a szülőszoba ajtajában találkozom először a leendő anyával és apával, felvenni velük a kontaktust,  és életük egyik legmeghatározóbb eseményénél asszisztáljak úgy, ahogyan magam is elvárnám mástól.

  1. Voltak komolyabb holtpontok az életedben, amikor azt mondtad, valami mást csinálnál inkább?
Legnehezebb időszak a kislányaim pici korában volt, nagyon nehéz volt összeegyeztetni a több műszakos munkarendet a gyermekneveléssel, a kismamák megkeresését teljesíteni a családi élettel összehangolva. Nagyon fárasztó ma is a  készenlét, de valójában nem is mást szerettem volna csinálni, hanem ezt a hivatást gyakorolni másképp.

  1. Szerinted mi a legnehezebb része a szakmának?
A veszteség, gyász (vetélés, halvaszülés, beteg gyermek születése stb.) feldolgozása, a részvétel ezeknél az eseteknél, ill. a tehetetlenség érzése.

  1. Hol töltötted a gyakorlatodat? Milyen élményekre emlékszel vele kapcsolatban?
Gyakorlatomat a szegedi Női Klinikán végeztem, illetve ott is dolgoztam 3 évig. A rengetegféle esetből „élek” ma is szakmailag, belém vésődött az várandósok iránti feltétlen tisztelet, az idős madámokra ma is felnézek, bár lassan már nincs kitől tanulnom…

  1. Emlékszel arra az időszakra, amikor még kezdő voltál? Hogyan élted meg, mit volt a legnehezebb elsajátítanod?
Kezdő szülésznőként a zöldfülűség szörnyen hatott rám. Hatalmas izgalom volt a szülőanya észlelése, a fájdalmai kezelése, a biztatás technikájának, illetve a hitelesség elsajátítása. Azokban az időkben, (1984-et írunk), még nagyon kevés eszköz állt rendelkezésünkre a segítségnyújtást illetően, korlátozva volt a tudásunk, tapasztalatunk hasznosítása a gyakorlatban,  illetve ha megszegtük az orvosok által kitalált szabályokat ( vajúdási pozíció megválasztása, pl. mozgási lehetőség engedélyezése), annak keserves következményeit viselnünk kellett. Az erős hierarchia hátrányosan hat a munkámra.

  1. Melyik a legszomorúbb élményed, ami a munkád során történt eddig? Hogyan szoktad feldolgozni a nehezebb napokat?
Az első legmegrázóbb élményem, egy halvaszülés, aminek okát az orvosok akkor még nem tudták. Gyönyörű kislány született volna, terminusban volt a terhesség, és váratlanul halt el az intézményben szülési előkészítés során. Ekkor a legszörnyűbb vége a történetnek a daraboló műtét volt.

A leghatékonyabb feldolgozása a nehezebb napoknak a kolléganőkkel történő átbeszélés, ki-hogyan cselekedett volna ebben az esetben, más intézményben dolgozó szülésznőket is meg szoktam kérdezni egy adott esettel kapcsolatosan. Emellett a stabil családi háttér döntő, hiszen ha csak meghallgatnak, az már fél „gyógyulás” a lelkemnek. Egyébként a kirándulás, úszás, színház, olvasás, szakmai továbbképzés számomra a leghatásosabb.


  1. Volt-e részed olyan élményben, amikor a baba vagy az anya élete csupán a gyors beavatkozáson, vagy a személyzet rutinján múlott?
Igen volt, az évek, a „hetedik”érzék sokat segít felismerni a bajt, a megoldást pedig az összeszokott team nagyon gyorsan tudja kivitelezni.

  1. A munkahelyeden milyen időközönként van forgás az osztályok között (nőgyógyászat, szülőszoba, gyermekágy)? Szerinted hogyan lenne jobb?
    A munkahelyemen folyamatosan vagyunk beosztva mindhárom helyre, hiszen a 21 ágyas osztályon mindenkinek, mindent tudni kell. Persze a szülőszoba  rang, de nemcsak szülészeti betegekkel van dolgunk. Természetesen egy állandó team megfelelőbb lenne a szülőszobán, pláne ha mi szülésznők gondozhatnánk a várandósokat, így egy ismert, állandó team várná szülni az édesanyákat, aki ismer minden szülésznőt és nem a paraszolvencia mozgatná az ügyet…

  2. Mesélj egy megható történetet, ami a munkád során ért (ha eszedbe jut ilyen)!
Számomra az első szülés, amit gyakorlati időm alatt láttam nagyon megható élmény volt, olyannyira, hogy megkönnyeztem, hiszen a testvérem is azokban az időkben született.

  1. A vajúdásod, ill. szülésed alatt mennyire érezted fontosnak a szülésznő jelenlétét? Pozitív vagy negatív élményed fűződik hozzá?
    Az első kislányom születésekor a szülésznő kolléganő egyedül hagyott, amit annyira nem is bántam, mert nem voltunk közeli kapcsolatban. A második kislányom születésekor már volt megkért szülésznőm, aki rendkívül jó hatással volt rám a biztatásával, Azóta is jó barátságban vagyunk, ismeri már nemcsak a testem, de a lelkem is.

  1. Szültél császármetszéssel? Ha igen, volt-e valami negatív élményed azzal kapcsolatban? Spinális érzéstelenítésben vagy narkózisban zajlott? A párod bent lehetett veled? Mi volt a császármetszés indikációja?
    Nem.

  2. Megnyugtatott az orvos jelenléte a szülésed alatt?
    Sokat nem volt velem, komplikációmentes volt a szülésem, így azt hiszem a szülésznő számomra biztosabb pont volt.

  3. Milyen testhelyzetben szültél?
    Hanyatt fekve

  4. Melyik kórházban? Meg voltál elégedve a körülményekkel, az ott dolgozókkal?
    Celldömölk. Igen, elégedett voltam a dolgozókkal, kiemelt figyelmet kaptam.

  5. Volt választott orvosod ill. szülésznőd?
    Igen. A második szülésemnél (1992) volt választott szülésznőm.

  6. Ki volt bent veled a szülésednél? És mi volt benne a jó ill. volt-e rossz?
    Senki nem volt benn velem, mert akkor még nem lehetett.

  7. A szülésed alatt pozitívumként vagy negatívumként élted meg, hogy szakmabeli vagy? Azaz: jó dolog sokat tudni, vagy éljen a boldog tudatlanság?
    Nem éltem meg negatív élményként.

  8. Van-e olyan beavatkozás, a szülőszobán, amivel nem értesz egyet?
    Igen. A gyakori hüvelyi vizsgálat

  9. Szerinted egy már szült szülésznő jobban, hatékonyabban tud segíteni egy szülő nőnek, vagy ez nem befolyásolja a szakmai részét?
    Igen, a személyes élmény segít megérteni a várandós lelki és testi állapotát. A félelemtől kezdve a fájdalmon keresztül a bizonytalanságérzésig. Könnyebben bele tudom élni a helyzetükbe magam.

  10. Mi a tapasztalatod, a pszichés állapot mennyire befolyásolja a szülést/vajúdást (vagy nem szülésznők esetében a betegség kimenetelét, a gyógyulást)?
    Tényleg fejben dől el minden. A bizalom érzése magamban és másban döntő jelentőségű.

  11. Tudsz-e olyan tévhitet mondani, amivel pl. gyakran találkozol a munkád során? 
            Nem jól tájékozottak a kismamák, vagy ellenkezőleg, .

  1. Mi a tapasztalatod, a nők mennyire használják az alternatív eszközöket a vajúdásuk ill. szülésük alatt?
          Amennyire csak lehet, és ha van mivel, élnek a lehetőséggel.

  1. Mi a szakmai véleményed a gátmetszés és a beöntés szükségességéről, ill. ajánlatosságáról?
A beöntést nem ellenzem, de nem is szorgalmazom „tűzön-vízen ”át. Az alsó bélszakasz kiürítése még pozitívan is hathat a tágulásra, valamint szüléskor nem frusztrálódik az anya, hogy a gyerekkel együtt a széklet is jön.

  1. Mi a véleményed arról, hogy külföldön sok helyen a szülésznő végzi a terhesgondozást is?
Támogatom. Nagyon nehéz felvenni a kontaktust egy ismeretlennel a szülőszobán, elérni, hogy elfogadjon, bízzon bennem. Másrészt a várandósnak is jó, ha nem ismeretlenek veszik körül szülése során, ami az életének egyik nagy fordulópontja. Ennek köszönhető, hogy egyre több várandós veszi fel a kapcsolatot szülésznővel már terhessége kezdetén.

  1. Szerinted mi a legfontosabb tulajdonság a szakmádban? Mi az, amit a páciensek leginkább kedvelnek benned szerinted?
Mindenekelőtt a megértés a legfontosabb. A felkészültnek, naprakésznek kell lenni szakmailag, egy picit előbbre járni gondolatban a várandósnál, hogy érezze fontos nekem az ő gyermeke, a történés, ami körülötte, benne zajlik. Empatikusan kell kezelni az édesanyát, a leendő édesapát, a családot. Így lehet csak kerek a szülésznői hivatás.

  1. Hogyan lehetne szerinted megelőzni a kiégést az egészségügyben? Te teszel ellene valamit célzottan? 
A kiégés ellen, a munkahelyemen stresszkezelő tréningen lehet részt venni, ami számomra rendkívül hasznos volt. Ezen kívül szülésre felkészítő klubot szervezek, vezetek, ahol heti egyszer feltöltődöm a beszélgetések során. Az olvasás elmaradhatatlan része az estéimnek, a színház, a kirándulás, úszás is alaposan kikapcsol. Szeretek tanulni, az új ismereteket a gyakorlatban hasznosítani.

  1. Van-e olyan szakmához kapcsolódó könyv vagy film, amit szívesen ajánlanál? (nem feltétlenül tankönyv, csak eü, orvostudomány, stb-vel kapcsolatos).
         Babis- 2011-es film.
Könyvek:Raffai Jenő: Megfogantam, tehát vagyok   Az elme fogantatása
Hidas György-Raffai Jenő- Vollner Judit: Lelki köldökzsinór,
Virginia Satir: A család együttélésének művészete
Varga Katalin-Suhai Gábor: Szülés-születés- lélektanon innen, és túl- Pólya kiadóAz űrlap teteje

A legszebb dolog-Happy event c. francia film: Egy francia filmdráma, amely a gyermekáldásról és annak pozitív és negatív velejáróiról szól. Én, mint gyermekimádó természetesen imádtam a filmet! A film kerüli a kliséket és bemutatja, hogy egy gyerek születése hogyan hat egy pár életére.

2012. november 7., szerda

Interjú #9


Tímár Márta tolmácsként dolgozik, és nemrég adott életét gyermekének, így friss élményekről tud nekünk beszámolni.

  1. Hol élsz, mi a foglalkozásod, és mióta?
Budapesten élek, saját vállalkozásunkban 5 éve tevékenykedem, többnyire szervezéssel, tolmácsolással foglalkozom, és egyetemi hallgató vagyok (pszichológiát hallgatok).

  1. Miért lettél ez, volt-e valami különleges motivációja? Ha újrakezdhetnéd, mit választanál?
    A férjem munkája révén (tetoválóművész) kerültem ebbe a szakmába. Korábban soha nem gondoltam volna, hogy ezt a szubkultúrát ilyen közelről fogom megismerni. Mindent ugyanígy csinálnék, szeretem ezt a művészeti ágazatot és a „művészfelfogás” is közelebb áll a személyiségemhez.
  2. Mikor mentél ki külföldre, és annak mi volt a fő oka?
    Jó pár évet töltöttem külföldön, kezdetben hegyi túra- és sívidékeken dolgoztam 5 évet vendéglátásban, majd a jelenlegi munkám során jártam külföldi tetováló üzletekben, találkozókon vendégművészek mellett tolmácsként.
  3. Ha szültél már, mi az, ami kint teljesen más, mint itthon?Éppen a közelmúltban szültem (10.22.), viszont itthon, ezért e téren csak az adott kórházra vonatkozóan tudok nyilatkozni.
  1. A vajúdásod, ill. szülésed alatt mennyire érezted fontosnak a szülésznő jelenlétét? Pozitív vagy negatív élményed fűződik hozzá?
    Nagyon fontosnak éreztem. Tudatosan készültem a szülésre, már a várandósságom elején el kezdtem felkutatni a számomra megfelelő embereket, akiket szerettem volna, hogy életem e meghatározó eseményén a segítőim legyenek. Abszolút pozitív élmény számomra. Nyilvánvalóan egyben a legfájdalmasabb is, de ez hozzátartozik. A segítőimnek hála viszont csodálatos marad számomra örökké. Hadd köszönjem meg ezúton is Kondor Kata szülésznőnek és Lénárd Orsi dúlának azt a felbecsülhetetlen támogatást, amit nyújtottak számomra! Kata amellett, hogy maximálisan felkészült, rendkívüli érzékenységgel rendelkezik, és abszolút felismeri és érzi, hogy mi viszi előrébb a dolgokat úgy, hogy közben minél inkább a természetesség mentén marad. Orsi pedig mondhatni gondolatolvasó, szavak nélkül tudta mindig mit tegyen, amivel segítségemre lehet. Férjemet, aki szintén velünk volt, elbűvölte, hogy ez a két nő beszéd nélkül is milyen tökéletességgel belesimul az eseményekbe, és együtt áramol a fájdalmaimmal, mintha az egész egy tánc lenne. Kevés azon szakemberek száma, akik ilyen alázattal, érzékenységgel és felkészültséggel élnek a hivatásuknak, mint ők!
  2. Megnyugtatott az orvos jelenléte a szülésed alatt?
A szülésznőm jelenléte maximálisan megadta számomra a „szakmai biztonságot”, emellett emberi támogatása is hozzájárult ahhoz a nagy ölelő segítséghez, amit a  férjem és a dúlám adott nekem. Külön az orvos jelenléte számomra nem volt jelentős megnyugtatás szempontjából. Egy nagyon szimpatikus (egyébként nigériai származású) orvos volt velünk (fogadott orvosomat helyettesítette) és amiért nagyon hálás vagyok neki az, hogy hagyta a szülésznőt nyugodtan dolgozni a saját érzései szerint. Éppen ez miatt viszont fontosnak tartom a választott orvost, mert a szemlélete nagyban befolyásolja azt, milyen élménnyé válik a szülés.

  1. Milyen testhelyzetben szültél?
A kitolási rész a szülőágyon történt már, de a vajúdás alatt a kádtól a bordásfalon át a szülősámliig megfordultam mindenhol, amit az alternatív szoba nyújtani tudott.

  1. Melyik kórház(ak)ban szültél? Meg voltál elégedve a körülményekkel, az ott dolgozókkal?
    A budapesti Szent Imre Kórházban szültem és maximálisan elégedett voltam. Volt fogadott csecsemős nővérünk, de a többi nővér, orvos is ugyanúgy kedves volt hozzám.
  1. Volt választott orvosod ill. szülésznőd? (Ha többször szültél: legközelebb is őket választottad?) Ha újra szülnél, megint fogadnál szülésznőt illetve orvost?
    Volt igen, mindkettő. Ha újból szülök, újra Katával szeretnék. Az orvosom sajnos nem tudott jelen lenni, de legközelebb szívesen szülnék vele, de akár a helyettes orvossal is, aki jelen volt (dec.1-től választott szülésznő esetén kell választott orvos is).
  2. Ki volt bent veled a szülésednél? És mi volt benne a jó ill. volt-e rossz? 
    A férjem és a dúlánk volt velünk. Nagyon nagy segítség volt Orsi támogatása, akár a borogatásra, masszázsra, akár a biztatásokra gondolok. A férjem jelenléte pedig elmondhatatlanul nagy segítség volt. Olyan szélsőségeket éltem meg a fájdalom terén, amit előtte elképzelni sem tudtam! Úgy érzem nélküle nem lettem volna képes így végigcsinálni, ezért ezúton is nagyon köszönöm, amit értem tett!
  3. Volt-e valami komplikáció a szülés előtt/alatt/után?
    Nem, semmi.
  4. Van-e olyan beavatkozás, a szülőszobán, amivel nem értesz egyet? 
    Nem, mindenről megkérdeztek, és mindenben dönthettem.
  5. Szerinted egy már szült szülésznő jobban, hatékonyabban tud segíteni egy szülő nőnek, vagy ez nem befolyásolja a szakmai részét?
    Úgy gondolom bárki lehet kifogástalan szakmailag, de egy szülés ennél sokkal összetetebb, sokkal több. Szerintem ide kell az az érzékenység, amit csakis egy Anya ismerhet, az a nő, aki világra hozta a gyermekét és átélte mindazt, ami minket nőket anyává tett. Ezt nem lehet megtanulni, sem elképzelni.
  6. Mi a véleményed arról, hogy külföldön sok helyen a szülésznő végzi a terhesgondozást is?
    Abszolút jónak gondolom. Ha felkészült, akkor szerintem tökéletesen el tudja látni ezt a feladatot.
  7. Szerinted milyen a jó szülésznő, mik azok a tulajdonságok, amik fontosak, hogy meglegyenek benne?
    Szerintem olyan, mint Kata..szakmailag nagyon felkészült, alázatos, lelkiismeretes, empatikus, intuitív...és mindent elkövet a háborítatlan szülésért, születésért. Olyan, akinek a lénye is azt árasztja, hogy ő erre született.
  8. Van-e valami olyan, amit a következő terhességed alatt (ha lesz, vagy ha lenne) máshogy csinálnál? 
    Azt hiszem minden tőlem telhetőt megtettem, a második babámnál is erre fogok törekedni.
  9. Jártál-e szülésfelkészítésre? Hasznosnak érezted utólag?
    Nem vettem részt ilyen tanfolyamon.
  10. Van-e valami, amit hiányoltál a szülőszobáról? 
    Nem, mindenem meg volt, aminek szükségét éreztem.
  11. Megnézted szülés előtt a szülőszobát? Megnyugtató volt ez számodra?
    Igen és hasznosnak éreztem.
  12. Mit szeretsz/szerettél jobban, ha a szülésznő úgymond a „háttérből irányít”, csak akkor jön oda, amikor szükséges, vagy ha sokat van melletted, masszíroz, biztat,?
    Csendesen, háttérből támogattak, mert erre volt szükségem és ezt felismerték.
  13. Találkoztál-e a szülésed alatt szülésznő tanulóval a kórházban? Hogyan viszonyultál hozzá?Nem, nem találkoztam.

2012. november 5., hétfő

Interjú #8


Olvassuk most Adrit, aki 2007 óta szülésznő!


  1. Hol élsz, mi a foglalkozásod, és mióta?

Szülésznő vagyok, 2007-ben államvizsgáztam, de foglalkozom még kismama jógával, thai női-, és kismama masszázzsal, valamint ayurvedikus babamasszázs oktatással és kórházi keretek között szüléskíséréssel (dúlasággal).
Elsősorban Budapesten és környékén dolgozom, de oktatást kellő létszám esetén vidéken is vállalok.
Mivel nagyon szeretném az embereket támogatni, folyamatban van, hogy kismama jóga oktatókat is képezzek.


  1. Miért lettél ez, volt-e valami különleges motivációja? Ha újrakezdhetnéd, mit választanál?

Az egészségügyet mindig szerettem, már a babáimat is gyógyítottam, műtöttem, ápoltam. Ezt a szakot „véletlenül” választottam, de az első gyakorlati napon beleszerettem. A többi már jött magától. Mindig szerettem volna minél hatékonyabban segíteni, orvosi és alternatív oldalról egyaránt. Ha újrakezdeném, szándékosan jelölném meg a szakot. J
                      

  1. Mi az, amit/amiket a legjobban szeretsz a hivatásodban? És mi az, amit nem?

Szeretem látni a gömbölyödő pocakokat, segíteni, hogy egy család szülessen, hogy különösen az első babát várók ne félelemmel közelítsenek a szülés felé, hanem teljes felkészültséggel és biztonság érzéssel. Nagyon élvezem a szülésfelkészítéseket, beleértve már a jógát is, hogy amikor eljön a nagy pillanat, már ismerős legyen ami történik.
Nem szeretem, amikor valaki azért jön, mert nem szeretné megtartani a babáját, de el kell fogadni mindenki döntését. A nőgyógyászati oldalt kevésbé érzem a magaménak.
     
  1. Voltak komolyabb holtpontok az életedben, amikor azt mondtad, valami mást csinálnál inkább?

Szerintem ilyen pillanat mindenki életében van, csak nem szabad hagyni, hogy ez a pillanat győzzön. Aki valóban elhivatott, hamar túlteszi magát rajta.

  1. Szerinted mi a legnehezebb része a szakmának?

A negatív élményeket legyőzni. Nem mindig könnyű megtalálni az egyensúlyt, hogy empatikus is maradjon az ember, de ne vegye magára túlságosan a problémákat.

  1. Hol töltötted a gyakorlatodat? Milyen élményekre emlékszel vele kapcsolatban?

Az I-es számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán. Az érzelmi skála minden mélységét és magasságát átéltem, de összességében véve szívesen emlékszem vissza erre az időszakra. Mindent láttam, ami ebben a szakmában előfordulhat, és ezért nagyon hálás vagyok.

  1. Emlékszel arra az időszakra, amikor még kezdő voltál? Hogyan élted meg, mit volt a legnehezebb elsajátítanod?

Szerencsére a gyakorlat során nagyon hamar kezdtünk „egyedül” dolgozni, így nem volt olyan nagy változás, amikor lekerült a „tanuló” tábla.
Dolgoztam viszont meddőségi centrumban is, ami a gyakorlati idő igen kis részét jelentette, itt sok volt az újdonság, de mindig szerettem a kihívásokat, így kíváncsian tanultam ezt a speciális részt is.

  1. Melyik a legszomorúbb élményed, ami a munkád során történt eddig? Hogyan szoktad feldolgozni a nehezebb napokat?

Nem tudok kiemelni egy meghatározóan szomorú eseményt, többször voltam kismamák mellett elhalt magzat esetén, kisebb vagy már nagyobb terhességben, vagy amikor kiderült, hogy baj van, vagy valamilyen csúnya fejlődési rendellenességgel jött világra a kicsi. Ilyenkor próbálok valami szép emléket felidézni, elmegyek sportolni, vagy futni egy nagyot.

  1. Volt-e részed olyan élményben, amikor a baba vagy az anya élete csupán a gyors beavatkozáson, vagy a személyzet rutinján múlott?

Többször is. Volt atoniás vérzés, elakadt szülés, sürgős császár, eclampsiás roham… De szerencsére mindig sikerült pozitívan megoldani.

  1. A munkahelyeden milyen időközönként van forgás az osztályok között (nőgyógyászat, szülőszoba, gyermekágy)? Szerinted hogyan lenne jobb?
Most egy kisebb kórházban dolgozom, itt nincs forgás, mindenki van mindenhol. Az előző munkahelyemen hetente forogtunk, ez is egy kisebb magánintézet volt. Szerintem ez így teljesen jó, mindig változatos.

  1. Mesélj egy megható történetet, ami a munkád során ért (ha eszedbe jut ilyen)!

Nehéz kérdés, ebből is rengeteget tudnék mesélni. Az egyik legmeghatóbb talán mégis az volt, amikor egy kismamámat végigkísértem a 14. héttől, hetente jógáztunk, készültünk a szülésre, babamasszázst tanultunk, minden lehetséges módon felkészültünk a kistesó születésére. A szülés egy másik kórházban volt, ezért nem lehettem úgy ott, mint a szülésznője, de én voltam végig bent a szülőszobán. Együtt csináltuk végig a vajúdást, lépcsőztünk, labdáztunk, illóolajoztunk, masszíroztunk, zuhanyoztunk.. Végül, miután megszületett a gyerkőc, könnyes szemmel elmondta, hogy az Anyukája biztos boldogan néz most le rájuk, mert én voltam Rajta kívül az a személy, aki mellett biztonságban érezte magát. „Helyettesíthettem” egy Édesanyát.

  1. A vajúdásod, ill. szülésed alatt mennyire érezted fontosnak a szülésznő jelenlétét? Pozitív vagy negatív élményed fűződik hozzá?

Még nem szültem, de biztos nem lesz(ek) könnyű eset.

  1. A szülésed alatt pozitívumként vagy negatívumként élted meg, hogy szakmabeli vagy? Azaz: jó dolog sokat tudni, vagy éljen a boldog tudatlanság?
Ahogy most elképzelem, rettenetes szülőnő leszek. J Persze ez még változhat.

  1. Van-e olyan beavatkozás, a szülőszobán, amivel nem értesz egyet? 

Talán sokakkal ellentétben én úgy gondolom, hogy igenis lehet jó hatása egy beöntésnek is, illetve a borotválás sem feltétlenül rossz dolog. Ha belegondolunk abba, hogy mennyire ki kell használni minden tized-milliméternyi helyet is, nem elvetendő a beöntés jótékony „térnövelő” hatása. Persze nem a legkellemesebb érzés, de hasznos lehet.
Amivel nem értek egyet, az a felesleges vizsgálgatás, illetve a szülés természetes úton történő haladásának a siettetése (természetesen abban az esetben, ha ez nem feltétlenül indokolt ). Szerencsére azért ma már egyre kevésbé fordul ez elő.

  1.  Szerinted egy már szült szülésznő jobban, hatékonyabban tud segíteni egy szülő nőnek, vagy ez nem befolyásolja a szakmai részét?

Természetesen, ha valaki már szült, másképp tud segíteni, de szerintem a szakmai részen nem sokat változtat.

  1. Mi a tapasztalatod, a pszichés állapot mennyire befolyásolja a szülést/vajúdást?

Nagyon nagy mértékben. Ezért is tartom fontosnak, hogy kellően felkészült legyen a kismama, mire eljön a pillanat. A kilenc hónap elég idő ahhoz, hogy akár teljesen megváltozzon a szüléshez való hozzáállás, csak megfelelő támogatás kell hozzá.

  1. Tudsz-e olyan tévhitet mondani, amivel pl. gyakran találkozol a munkád során?

Vannak, akik félnek a vizsgálattól, nehogy attól induljon be a szülés. Illetve a régi, „bevált” jóslatok, amikor pl. a pocak formájából meg tudják mondani, hogy fiú lesz, vagy lány, vagy milyen nap, milyen pózban fogan jobban a kívánt nemű gyerek.

  1. Mi a tapasztalatod, a nők mennyire használják az alternatív eszközöket a vajúdásuk ill. szülésük alatt?

Egyre inkább. Vannak szélsőségek is, de alapvetően sokan állnak hozzá úgy, hogy a lehető legtermészetesebb módon szüljenek a kórházi keretek között. Minél több tájékoztatást kapnak, minél több lehetőséget megtudnak és kipróbálnak, annál bátrabban alkalmazzák is.

  1. Mi a szakmai véleményed a gátmetszés és a beöntés szükségességéről, ill. ajánlatosságáról?

Ha van rá lehetőség, természetesen a gátvédelem mellett állok. Vannak azonban olyan esetek, amikor a gátmetszés okozza a legkisebb sérülést. Nem szabad feltétlenül erőltetni a mellőzését, mert egy spontán repedés nagyobb sérülést okozhat.
A beöntés is lehet akár hasznos is. Persze kellemetlen, de ha belegondolunk, hogy mennyire van kihasználva a rendelkezésre álló hely a baba által, az a pár milliméter is nagyon sokat segíthet, amit az üres belek adnak. Természetesen túl korán adni sem jó, de túl későn sem, mert az erőlködéstől akár a baba is megszülethet.


  1. Mi a véleményed arról, hogy külföldön sok helyen a szülésznő végzi a terhesgondozást is?

Szerintem ezt kellene Magyarországon is bevezetni. Így a szülésznő az egész várandósságot figyelemmel kísérheti. Változatosabb a munka, nagyobb felelősséget igényel, de legalább nagyobb szakmai tudást is. Az orvosnak pedig elég akkor beavatkozni, amikor arra van szükség.

  1. Szerinted mi a legfontosabb tulajdonság a szakmádban? Mi az, amit a páciensek leginkább kedvelnek benned szerinted?

A szakmai tudás mellett az empátia.
Hogy bennem mit kedvelnek, azt Tőlük kellene megkérdezni. J Én igyekszem nem betegként kezelni őket és megtalálni a kapcsolatot az Ember-rel.

  1. Hogyan lehetne szerinted megelőzni a kiégést az egészségügyben? Te teszel ellene valamit célzottan?

Folyamatos változatossággal. Folyamatos továbbképzésekkel.
Én magam igyekeztem és igyekszem minél szélesebb körben tájékozódni, ezért is végeztem el nemcsak az orvosi, hanem az alternatív oldalról is minél több képzést. Szeretnék ezzel másoknak is segíteni, ezért oktatok babamasszázst, és hamarosan kismama jóga oktatókat is.
Ezek mellet fontos szerintem az is, hogy néha teljesen mással foglalkozzon az ember, mint a szakmája. Lehet ez bármi, sport, nyelvtanulás, kirándulás, a lényeg az, hogy az ember ki tudjon kapcsolódni.


2012. október 26., péntek

Interjú #7


Anikó Mélykúton dolgozik szülésznőként, és nagyon szereti, amit csinál.

  1. Hol élsz, mi a foglalkozásod, és mióta?
    Bács- Kiskun megyében élek, Mélykúton. 2006- ban végeztem el a felsőfokú OKJ- s szülésznőképzőt Budapesten. 2008 óta dolgozom a Bajai Szent Rókus Kórház Szülészet- Nőgyógyászat osztályán.

  2. Miért lettél ez, volt-e valami különleges motivációja? Ha újrakezdhetnéd, mit választanál?
    Amióta az eszemet tudom az egészségügyi pályára készültem. Általános iskolás korom óta nővér szerettem volna lenni, fehér köpenyben embereket ápolni, orvosok között dolgozni. Pályaválasztáskor, 17 éves koromban sem volt kérdéses az egészségügy, de valami többet szerettem volna és akkor jött az ötlet: SZÜLÉSZNŐ! Akire felnéznek a kismamák, akik életeket segít a világra. Többet adhatnék az embereknek, életük legszebb pillanatában állnék mellettük, enyhíteném kínjukat. Az egészségügy nem a halálhoz vezető útján állnék, hanem ott, ahol új életek születnek. Ma sem döntenék másként.

  3. Mi az, amit/amiket a legjobban szeretsz a hivatásodban? És mi az, amit nem?
Elvégeztem a szülésznőképzőt Budapesten a Kossuth Zsuzsa Humán SzKI és Gimnáziumában, 3 évig a SOTE II. Női Klinikáján töltöttem a gyakorlatomat és rájöttem, hogy a Postoperatív munka, a nőgyógyászat, a műtétek, sokkal jobban felkeltették az érdeklődésemet, mint a szülőszobai „csoda”! A Bajai Kórházban is először a Nőgyógyászatra kerültem. Őrző, nőgyógyászati esetek, terhesek testének és lelkének ápolása, vérzők, kis- és nagyműtétek ez lett a nekem való. A sok beteg az állandó pörgés lételemem lett. Nem cseréltem volna el semmi pénzért. Sokan rosszallóan kérdezték: „Milyen szülésznő az, aki nem akar szülőszobás lenni. A szakma csúcsa állandó szülőszobás szülésznőnek lenni!” De aztán ki akarták próbálni, hogy miként állom a helyem ott. Kicsit lassabb lett a menet. Volt olyan nap, hogy nem volt szülés, ha volt is tehetetlennek éreztem magam. A fájdalmon enyhíteni nem tudtam, felgyorsítani nem lehet. Az, hogy pszichésen, minden gondolatommal a vajúdó asszony mellett álltam, sajnos nem sokat segített. Vágytam vissza a nőgyógyászatra.

  1. Voltak komolyabb holtpontok az életedben, amikor azt mondtad, valami mást csinálnál inkább?
    Más soha sem csináltam volna. De 2006 és 2008 között nem tudtam a végzettségemmel elhelyezkedni. Azt tanácsoltak váltsak és képezzem át magam. Elvégeztem egy Szociális Gondozó és Ápoló képzést és jelentkeztem egy főiskolára Szociális Munkás szakra, ahova be is kerültem. De valahogy nem hittem, hogy nekem ezt kell csinálnom. Nekem a hivatásom: SZÜLÉSZNŐ!

  2. Szerinted mi a legnehezebb része a szakmának?
    Mint minden ilyen szakmának: emberekkel foglalkozni, ráadásul egyszerre többel. Megfűszerezve egy csapat orvossal, akinek mind más az egyénisége és a hangulata, nem könnyű. És a kollégák, akikkel nekem nem volt különösebb gondom soha, de ha ezt megnézzük egy napra, nem kevés létszám jön össze. Nehéz volt terheseknek és megszülteknek úgy tanácsot adni, hogy én még nem szültem, magam előtt éreztem magam hiteltelennek. Szerintem, aki a mai világban ennyi pénzért az egészségügyben, egy kórházrendszerben dolgozik, az csak a szakma iránti szeretetből és szenvedélyből csinálja. Sok az elvárás, nagyon kevés a pénz!    

  3. Hol töltötted a gyakorlatodat? Milyen élményekre emlékszel vele kapcsolatban?
    A SOTE II. Női Klinikáján töltöttem a gyakorlatomat.  Félénken és alázattal kezdtem, majd az évek során a legjobb tanuló szülésznővé képeztek és képeztem magam. Örök hála nekik!

  4. Emlékszel arra az időszakra, amikor még kezdő voltál? Hogyan élted meg, mit volt a legnehezebb elsajátítanod?
    A vénázás volt az első akadály. Nem hittem magamban. Aztán, mikor bedobtak a mély vízbe, nem áll senki mellettem sikerült és az óta is jól vénázok. Minden nap akadály volt számomra. A szülészet nem az a szakma, amit ha elrontatsz, holnap újra kezdheted! Mindig volt bennem drukk! Emellett maximalista is vagyok, kis hibát is a lelkemre veszek, inkább ilyen akadályokat kell legyőzzek.

  5. Melyik a legszomorúbb élményed, ami a munkád során történt eddig? Hogyan szoktad feldolgozni a nehezebb napokat?
    Volt egy tragikus eset, aminek az én szülésem is később a részese lett. A Nőgyógyászatról lementem a szülőszobába, ahol egy kismama hangosan kiabált, azt hallottam meg egy emelettel feljebb s éreztem le kell mennem. Rögtön odaálltam mellé és segítettem neki és a szülőszobás kolléganőmnek. Az anya fiatal volt, szinte 20-22 éves és abban a percben szülte meg kb. 20 hetes elhalt, fiú magzatát.  Rápillantott s sírt, én befogtam a szemét. Átöltöztettem, indult a műtőbe a méhűr kiürítésére. A lányt nagyon sajnáltam. Szinte önkívületben volt a fájdalomtól, hogy elvesztette gyermekét. A műtét után hozzám került az őrzőbe, ahol miután átvettem iszonyatosan elkezdett vérezni. Szóltam az orvosoknak, majd úgy döntöttek: műtét. Aláírattam vele a beleegyező nyilatkozatot, ahol a szemembe nézett és azt mondta: „Nem akarok meghalni!” Ezután már tolták is a nagyműtőbe. Hétvége volt, szombat sietni kellett. Laborok, vérrendelés, infúzió, segítettem a műtőben, végig a lány mellett akartam maradni. De a műtét közben csak dőlt belőle a vér s a műtét után az intenzív osztályra került. Délután meghalt. Egy kisgyermek várta volna otthon.  A fárasztó műtét után az osztályvezető főorvos, aki mellesleg az én orvosom is, a vállamra tette a kezét és megkérdezte: „Ugye maga nem akar mostanában szülni?!” Persze, hogy nem akartam. 
    Az eset után napra pontosan egy évvel született meg a kisfiam császármetszéssel. Nőnap előtt egy nappal.                               
                       
  1. Volt-e részed olyan élményben, amikor a baba vagy az anya élete csupán a gyors beavatkozáson, vagy a személyzet rutinján múlott?
    Biztosan volt több ilyen a klinikán, de nem emlékszem rájuk.

  2. A munkahelyeden milyen időközönként van forgás az osztályok között (nőgyógyászat, szülőszoba, gyermekágy)? Szerinted hogyan lenne jobb?
    Nincs forgás, szinte mindenhol mindenki állandó státuszban van. Osztályvezető- váltáskor volt némi csere, de csak 1-2 embert érintett. Attól függetlenül jó dolognak tartom a forgó rendszert szakmai és helyismereti célból is.

  3. A vajúdásod, ill. szülésed alatt mennyire érezted fontosnak a szülésznő jelenlétét? Pozitív vagy negatív élményed fűződik hozzá?
    Kiváltságos helyzetben voltam, hiszen a munkahelyemen, a munkatársaim között, ismerős helyen szülhettem. Aznap este, mikor én vajúdtam, több szülés is volt, ezért a szülésznő el volt látva tennivalóval, de nem bántam. Még be is segítettem az ágyazásban és az apukák tirálásában. A problémáimat és a munkámat is szeretem magam, segítség nélkül megoldani, ez így volt a vajúdásnál is. Persze megnyugtató volt a jelenléte, tudtam, hogy jó kezekben vagyok, pedig a bábám, fiatalabb volt tőlem.

  4. Szültél császármetszéssel? Ha igen, volt-e valami negatív élményed azzal kapcsolatban? Spinális érzéstelenítésben vagy narkózisban zajlott? A párod bent lehetett veled? Mi volt a császármetszés indikációja?
    Császármetszést kellett alkalmazni rossz méhszájlelet és meconiumos magzatvíz miatt. Gondolatban mindig is a császármetszésre készültem, nem volt ellenemre. Csak úgy tudtam elképzelni magam, mint a betegeimet, fekve az őrzőben, drainekkel, infúzióval. Úgy, hogy széttett lábakkal nyomok, azt nem! Már terhesen gyakoroltam az első felkelés helyes technikáját. Csak, amire álmomban sem számítottam, az 5 napos kínzó, elviselhetetlen fejfájás a spinális érzéstelenítés miatt.  Életem legrosszabb élménye az első egy hét. Kiszolgáltatottan, őrjöngve a fájdalomtól, a tehetetlenségtől, pániktól, mert nem volt tejem s a babám még a cicit sem akarta bekapni. Persze kialakult az a depresszió, ami már egyébként is megvolt.

  5. Megnyugtatott az orvos jelenléte a szülésed alatt?
    Mindenképpen. 2008- ban, amikor elkezdtem dolgozni, másodszor haladtam végig az orvosgárdával nagyviziten, s úgy éreztem Ő az, aki kezébe adnám az életem és a gyermekemét is. Szerintem nem kell ennél több!

  1. Ki volt bent veled a szülésednél? És mi volt benne a jó ill. volt-e rossz? 
    Párom hazament, miután mondták, nem lesz baba. Amikor aztán eldöntötték a császármetszést, hajnali 4 órakor, írtam neki egy sms- t, hogy induljon. Szerencsére beért a kiemelésre. Mivel kollégák vettek körül nem hiányzott a jelenléte, bár amikor erősödtek a fájások szorítottam volna a kezét. Átöleltem volna.

  2. A szülésed alatt pozitívumként vagy negatívumként élted meg, hogy szakmabeli vagy? Azaz: jó dolog sokat tudni, vagy éljen a boldog tudatlanság?
    Akkor úgy éreztem, nem tudok semmit. Az orvosra és a szülésznőre bíztam magam. De jobb volt úgy, ismerős volt a közeg.

  3. Van-e olyan beavatkozás, a szülőszobán, amivel nem értesz egyet?
    Nincs, mindennel egyet értek.

  4.  Szerinted egy már szült szülésznő jobban, hatékonyabban tud segíteni egy szülő nőnek, vagy ez nem befolyásolja a szakmai részét?
    Mindenképpen hatékonyabb, megértőbb, biztosabb. Már várom, hogy leteljen a GYES és menjek vissza dolgozni. Máshogy állok hozzá néhány dologhoz az biztos. Alaposabban, és pszichés állapotukra még jobban odafigyelve!

  5. Mi a tapasztalatod, a pszichés állapot mennyire befolyásolja a szülést/vajúdást?
    A pszichés állapot és a hormonszintek a feje tetejükre állnak, ahogy beindul a vajúdás. Nagyon oda kell figyelni a kismamákra. Azt hangoztatjuk: „ez lesz életed legszebb pillanata”, hát sok esetben élete legszörnyűbb. De tény, aki stabil lelki állapottal rendelkezik, az könnyebben veszi az akadályokat és a szülés utáni depressziót is el tudja kerülni.

  6. Mi a tapasztalatod, a nők mennyire használják az alternatív eszközöket a vajúdásuk ill. szülésük alatt?
    Ahhoz, hogy valaki, például labdán vajúdjon, ahhoz kell egy szülésznő is, aki ezt forszírozza, bemutatja. Kell egy komplikációmentes tágulási szak, amikor ezt a kismama meg is teheti. Emellett egy intézmény, ahol lehetőség is van az alternatívákra.

  7. Mi a szakmai véleményed a gátmetszés és a beöntés szükségességéről, ill. ajánlatosságáról?
    Mind a kettőt fontosnak és szükségesnek tartom, persze ha indokolt. Itt a többedszer szülő nők gátmetszésére gondolok. Nem szép azért gátmetszést végezni, hogy az orvos tanonc gyakorolja a suturát! Viszont aki gátvédelemben szeretné megszülni első gyermekét, azzal nem értek egyet.  A beöntés viszont nem csak a belek tisztítása, a nyomatáskor keletkező kellemetlenségek elkerülésére szolgál, hanem arra, hogy a magzat a keskeny és szoros üregben minél kevesebb időt töltsön el. Ez befolyásolja azt is, hogyan adaptálódik.

  8. Szerinted mi a legfontosabb tulajdonság a szakmádban? Mi az, amit a páciensek leginkább kedvelnek benned szerinted?
    Egy szülésznő árassza magából a nyugalmat, a tisztaságot, higiéniát és a kedvességet. Szakmailag legyen mindig felkészült, meg tudja válaszolni a feltett kérdéseket! Legyen határozott, pontos és precíz. Én ezekre törekszem!

  9. Hogyan lehetne szerinted megelőzni a kiégést az egészségügyben? Te teszel ellene valamit célzottan?
    Hát nem egyszerű a mai világban az egészségügyben dolgozók dolga. Túlhajszoltság, a betegek tiszteletlensége, emberhiány és a fizetés, ami kevés. Nem arányos a fizikai és szellemi megterheltségünkkel. Én nem mondtatnám magam kiégettnek 2és fél év munka után, de tenni kell ellene, mert manapság nem csak munkahelyi stressz éri az embert.  A családi problémák, az anyagi bizonytalanság, mind csak tetőzik lelkünk elszíntelenedését. Úgy vélem, valamiben hinnünk kell, legyen egy mentsvár, amiben kapaszkodhatunk, amiben lelkünket felmelegíthetjük!

2012. október 23., kedd

Interjú #6


Tilp Hargitta Németországban szülésznő, nagy érdeklődéssel olvastam a válaszait.

  1. Hol élsz, mi a foglalkozásod, és mióta?
    Németországban, Nürnbergben. Vállakozó szülésznő vagyok, ami az otthoni védőnői munkához hasonlít.
  2. Miért lettél ez, volt-e valami különleges motivációja? Ha újrakezdhetnéd, mit választanál?
    Mert az első szülésem olyan nagy hatással volt rám, hogy rájöttem, én ezt akarom csinálni, és nem bántam meg,mert így megtaláltam önmagam.

  3. Mikor mentél ki külföldre, és annak mi volt a fő oka?
    2010-ben költöztem Németországba, mert a férjem német.

  4. Mi az, ami kint teljesen más, mint itthon?
    Kevésbé medikalizált a szülés, a szülés után 6 órával haza lehet menni, a szülésnél nincs jelen az orvos, csak a szülésznő,az orvos csak vészhelyzetben jön. A fizetés is jobb, bár én vállakozó vagyok és a kismamákat otthon látogatom, amiért fél óránként 15 eurot kapok.

  1. Mi az, amit/amiket a legjobban szeretsz a hivatásodban? És mi az, amit nem?
    Azt szeretem a legjobban, hogy segíthetek, és mivel imádom a kisbabákat, ez a munka csupa öröm. Szeretem, hogy nincs stressz, nincs főnököm és hogy én osztom be az időmet. Nincs olyan, amit nem szeretek benne.

  1. Voltak komolyabb holtpontok az életedben, amikor azt mondtad, valami mást csinálnál inkább? Akkor, amikor Magyarországon gyakorlaton voltam különféle kórházakban, ha otthon lennék, valószínűleg nem lennék szülésznő. Az otthoni légkör, stressz, túlterheltség és kevés fizetés előbb-utóbb kiégést okozott volna, és nem tudnám egy életen át csinálni.

  2. Szerinted mi a legnehezebb része a szakmának?
    Ha olyan problémával, panasszal találom szembe magam, amin nem tudok segíteni, vagy ha beteg gyermek születik, vagy ha a kismama elvetél és nehéz megtalálni azt a módszert, amivel segíteni lehetne neki.

  1. Hol töltötted a gyakorlatodat? Milyen élményekre emlékszel vele kapcsolatban?
    A debreceni klinikán, a soproni Erzsébet kórházban, Manchesterben a Hope Hospitalban. A legjobb emlék a manchesteri Hope Hospital volt, mert ottt láttam, hogy a szülés igenis lehet természetes, szép, gyengéd és biztonságos. Ott minden csak a kismamáról és a babáról szólt, és hogy minél jobban érezzék magukat ott.
  2. Emlékszel arra az időszakra, amikor még kezdő voltál? Hogyan élted meg, mit volt a legnehezebb elsajátítanod?
    Azt volt a legnehezebb megszokni, hogy vannak sajnos olyan esetek, amikor a terhesség sikertelenül végződik. Nehéz volt azt nézni, hogy a szülés után újra kellett éleszteni a babát. Minden perc,ami így telt el, az maga volt a pokol.

  3. Melyik a legszomorúbb élményed, ami a munkád során történt eddig? Hogyan szoktad feldolgozni a nehezebb napokat?
    A legszomorúbb élményem az volt, amikor egy gyönyörű kislány született időre, 40. hétre és nem lélegzett, 5 percbe telt mire sikerült újra éleszteni és sajnos addigra már agykárosodást szenvedett és görcsei voltak. És az orvos azon viccelődött a dohányzó helyiségben, hogy: Ja, lány volt! Akkor nem számít! :(

  4. Volt-e részed olyan élményben, amikor a baba vagy az anya élete csupán a gyors beavatkozáson, vagy a személyzet rutinján múlott?
    A baba élete sok esetben függött azon, hogy mennyire gyorsan sikerült megszületni és nem egy olyan szülést láttam, ahol holtan született a baba, de sikerült szerencsére hamar újraéleszteni.

  5. A munkahelyeden milyen időközönként van forgás az osztályok között (nőgyógyászat, szülőszoba, gyermekágy)? Szerinted hogyan lenne jobb?
    Nem kórházban dolgozom.

  6. Mesélj egy megható történetet, ami a munkád során ért (ha eszedbe jut ilyen)
    Számomra minden szülés megható, de az a legmeghatóbb, amikor a szülés után az anyuka és az apuka együtt zokognak az örömtől, ilyenkor én is meghatódom és kicsit könnyes is lesz a szemem.

  7. A vajúdásod, ill. szülésed alatt mennyire érezted fontosnak a szülésznő jelenlétét? Pozitív vagy negatív élményed fűződik hozzá?
    Fontos volt nagyon, sokat jelentett, hogy ott volt és lelkileg is támogatott, nélküle sokkal rosszabb lett volna.

  8. Szültél császármetszéssel? Ha igen, volt-e valami negatív élményed azzal kapcsolatban? Spinális érzéstelenítésben vagy narkózisban zajlott? A párod bent lehetett veled? Mi volt a császármetszés indikációja?
    Nem.

  9. Megnyugtatott az orvos jelenléte a szülésed alatt?
    Igen, mert lelkileg is támogatott.

  10. Milyen testhelyzetben szültél?
    Félig döntött ágyon.
  11. Melyik kórházban? Meg voltál elégedve a körülményekkel, az ott dolgozókkal?
    Debreceni Klinikán. Igen, nagyon elégedett voltam, sokat segítettek.

  12.  Volt választott orvosod ill. szülésznőd?
    Igen, volt választott orvosom.

  13. Ki volt bent veled a szülésednél? És mi volt benne a jó ill. volt-e rossz?
    A férjem, és nagyon jó volt, hogy fogta a kezem és mondta, hogy már látja a baba fejét, ez ösztönzőleg hatott.

  14. A szülésed alatt pozitívumként vagy negatívumként élted meg, hogy szakmabeli vagy? Azaz: jó dolog sokat tudni, vagy éljen a boldog tudatlanság?
    Pozitívként életm meg, mert teljesen fel voltam készülve és ezért nem lepődtem meg és nem estem pánikba.

  15. Van-e olyan beavatkozás, a szülőszobán, amivel nem értesz egyet?
    A rutinszerű oxitocin infúzió adása szerintem teljesen szükségtelen és ugyanígy a rutinszerű gátmetszés is. Ezeket csak akkor kellene csinálni, ha tényleg szükséges. A beöntést hasznosnak és jónak tartom.

  16. Szerinted egy már szült szülésznő jobban, hatékonyabban tud segíteni egy szülő nőnek, vagy ez nem befolyásolja a szakmai részét?
    Szerintem általában igen, hiszen pontosan tudja, hogy mit él át a kismama. Aki nem szült, az el sem tudja képzelni, hogy igazából ez mennyire fájdalmas és a pszichológiáját sem érti annyira emiatt.

  17. Mi a tapasztalatod, a pszichés állapot mennyire befolyásolja a szülést/vajúdást ?
    Szerintem a pszichés állapot a legfontosabb, minden a fejben dől el, és ha valaki lelkileg felkészült és nincs tele félelemmel, akkor jobban együtt tud működni és emiatt jobb a szülés kimenetele is.

  18. Tudsz-e olyan tévhitet mondani, amivel pl. gyakran találkozol a munkád során?
    Ha a kismamának gyomorégése van, akkor azt jelenti, hogy sok haja van a babának. :)

  19. Mi a tapasztalatod, a nők mennyire használják az alternatív eszközöket a vajúdásuk ill. szülésük alatt?
    Nem nagyon használják.

  20. Mi a szakmai véleményed a gátmetszés és a beöntés szükségességéről, ill. ajánlatosságáról?
    A beöntésnek jó hatása van a fájásokra is, erősíti őket, és komfortérzetet biztosít a szülés alatt, ezért jónak tartom, de a gátmetszést csak szükség esetén tartom indokoltnak.

  21. Mi a véleményed arról, hogy külföldön sok helyen a szülésznő végzi a terhesgondozást is?
    Igen, én is ezt csinálom, és nagyon jónak tartom. Személyes kapcsolatot tudok kialakítani a kismamával és minden fontos információt tudok róla, ami a későbbiekben fontos lehet.

  22. Szerinted mi a legfontosabb tulajdonság a szakmádban? Mi az, amit a páciensek leginkább kedvelnek benned szerinted?  A kedvesség, megértés, szakmai felkészültség. Fontos, hogy érezzék, számíthatnak, támaszkodhatnak rám és bízhatnak bennem.

  23. Hogyan lehetne szerinted megelőzni a kiégést az egészségügyben? Te teszel ellene valamit célzottan? Szerintem Magyarországon ezt nem lehet megelőzni ilyen munkakörülmények között.

  24. Van-e olyan szakmához kapcsolódó könyv vagy film, amit szívesen ajánlanál?
     Gaskin: Útmutató a szüléshez

2012. október 21., vasárnap

Interjú#5

Bíró Rita mesél nekünk a szakmájáról és az életéről ma. A kérdéseket kivettem, mert nélkülük is olvasmányos. A képekért pedig külön köszönet, nagyon szépek!

Ma már másképp bábáskodok…




















Budapesten élek, és életvezetési tanácsadóként dolgozom közel egy évtizede. Abban segítek, hogy a hozzám járók jobban megértsék a problémáik, konfliktusaik lelki hátterét – mert ezzel közelebb jutnak a helyzeteik elviseléséhez, illetve a megoldásához. Számtalan gonddal keresnek meg: meddőség, vagy párkapcsolati problémák, a gyermekkorból hozott traumák, a fájós családi minták feltárása stb.

A pályámat szülésznőként kezdtem, 1987-ben Szegeden. Pici korom óta mindig is babákkal és anyukákkal akartam foglalkozni, és érdekes kanyara volt a sorsnak, hogy a tudtom nélkül kezdtem ugyanabban a kórházban dolgozni, ahol én is születtem. És az volt az akkori intézetvezető főnővér, aki édesanyám szülésznője 1969-ben…
 A mai eszemmel és tudásommal célirányosabban fogtam volna neki a segítő szakmának, de ez 18 évesen a lehető legjobb döntés volt. Szerettem azt az intézetet, és nagyon szeretettem várandós anyákkal dolgozni. Pedig az akkoriban teljesen más volt, mint most. Nem volt benne ennyire a köztudatban, hogy a gyermekáldásra és magára a várandósságra testileg – lelkileg érdemes, és kell készülni. A szülő nőknek nem volt választása; „készen kapták” a beöntést, a borotválást, a gátmetszést, a hanyatt fekve szülést és „nem kiabál, hanem nyom!” vezényszavakat. Kizárólag az adott nőgyógyászon múlott, hogy mennyire tudta meghitté és emberségessé tenni a körülményeket. Egy-egy elhivatott bába akkor ehhez kevés volt.
És nem igazán volt akkoriban az sem téma, hogyha valaki nincs jóban önmagával, vagy gond van a párkapcsolatával, akkor arra a gyermek sem volt megoldást hozni...
Ma már szerencsére nagyon sok fóruma van az önismereti munkának – ezen belül pedig az anyává (sőt, az apává!) válás témájának.

A mostani munkámat is tudom „bábáskodásnak” nevezni. A hozzám jövőkben – néha sok fájdalom árán – de megszületik, világra jön valami új felismerés, valami jövőjüket segítő erő. Szülésznőként sok tragikus helyzettel találkoztam, főleg, mert a szegedi klinikán a legtöbb időmet azon az osztályon töltöttem, ahol a veszélyeztetett terhesek, és a babáikat elvesztett asszonyok feküdtek… A mostani munkám során is rengeteg emberi fájdalommal találkozom. Ezeket megszokni nem lehet.
Nem tudok elfásulni az emberi fájdalommal szemben, de a sok tapasztalat segít abban, hogy hatékonyan maradjak jelen. Részvéttel, empátiával, de megtartó erővel…
 Nekem sajnos nem adatott meg a szülés élménye. 20 éves korom óta folyamatosan vágytam gyerekekre, de két méhen kívüli terhességgel elveszítettem a petevezetőimet, és a hat lombikprogram alatt beültetett babáim nem maradtak meg.

Most, 43 évesen egy ragyogó, 10 hónapos kisfiú örökbefogadó édesanyja vagyok, és innen nézve már azt mondom – kár a meddőségi kezelésekkel eltöltött évekért… Kisfiunk szülőanyjával a 35. terhességi héten találkoztunk, és végtelenül becsüljük őt a sok fájdalom árán meghozott döntéséért. Kisregényt lehetne persze írni arról, hogy a hazai szociális helyzet nem teszi lehetővé a nehéz helyzetben lévő anyák anyagi megsegítését. A Gyámügy nevelőszülőkhöz, vagy intézetbe helyezi a gyerekeket. A nyílt örökbefogadás egy olyan lehetőség, amikor a szülőanya talán mégis azt érezheti, hogy gondoskodik a gyermekéről. Nehéz sorsok, nehéz téma…


















 Nagyon hálás vagyok, hogy vele együtt „szülhettem” abban a békéscsabai kórházban, ahol csodálatos szülésznők és csecsemős nővérek segítettek mindannyiunkat. Az orvos inkább csak tiszteletteli és csendes szemlélője volt az eseményeknek. Lehetővé tették a háborítatlan vajúdást, és a gátvédelemben levezett szülés – így a kisfiunk szülőanyja a második napon már haza is mehetett (gyógyulni, gyászolni, és a családjával lenni). A férjemmel pedig babás kórtermet kaptunk, és az első perctől kezdve mindhárman együtt lehettünk.

 Meggyőződésem, hogy a nők lelkiállapota és valamennyi fel nem tárt problémája alapvetően befolyásolja a termékenységet, a várandósságot, és a szülés minőségét. Szerencsére ennek a területnek ma már komoly szakirodalma van, és sok önismereti csoportban lehet ezeken dolgozni.
 Mondok néhány példát: Ha valaki nagyon nehéz vajúdással jött világra, vagy az édesanyja hatalmas félelmeket élt át, mert számtalan vetélése volt, vagy hirtelen császármetszést kellett végezni, vagy egy nyakra tekeredő köldökzsinór kockáztatta az életét – ez mind, mind nyomot hagy! Mivel a magzat érzelmi szimbiózisban van az édesanyjával, az „ő lelkében fürdik”, így átveszi, átérzi valamennyi érzelmét. És nagy eséllyel ez mind a felszínre fog kerülni akkor, amikor ő vár kisbabát, vagy amikor ő szül. Az is nagyon fontos, hogy egy nő valóban biztonságban érezze magát a párkapcsolatában.

Egy kisbaba érkezése nagy csoda, de cseppet sem könnyíti meg az életet. Magával hozza fáradtságot, a kimerültségből fakadó ingerültséget és rengeteg megoldandó konfliktushelyzetet. Két ember között meg kell lennie az összhangnak, a közös nyelvnek, tudniuk kell egymással beszélniük ahhoz, hogy ezt kezelni tudják.
Abban sem hiszek, hogy a nevelés ösztönből jön. Ez egyszerűen nem igaz. Tudatos ránézés nélkül mindannyian azt adjuk (sajnos) tovább, amit mi is kaptunk. Nagyon tetszik, hogy ma már a szülésre készülők megismerkedhetnek a választott intézménnyel, a szülőszobával, és ha szeretnének, már egészen korán választhatnak maguknak szülésznőt, sőt dúlát. Az anyaságra készülés rengeteg szorongást is a felszínre tud hozni – jó, ha szakmai és női támogatást is kapnak a kismamák olyanoktól, akik szerint „nincs felesleges, vagy buta kérdés”. És könnyen elérhető, sok információ segíti őket a döntéseikben – hogy elfogadják-e az oxytocint, a szülésbeindítást, hogy jelen legyen a párjuk… Ha azt érzik, részt vehetnek a folyamatban így is, az növeli a magabiztosságukat és fura mód még a megélt fájdalmaik intenzitását is.

Vannak olyan helyzetek, amikor a gátmetszés elengedhetetlen, de alapvetően nem hiszek a szükségességében. Csak a szülés levezetőjének teszi kényelmesebbé a folyamatot… A sebgyógyulás, a heg későbbi rugalmatlansága semmit nem segít az asszonyoknak a nőiességük visszaszerzésében. De tény, hogy az ilyen szülésre készülni kell. Mozgás, edzettség, intimtorna, megtanulni ellazulni, átadni a testnek és a fájásoknak az irányítást… Nem lehet az „irodából” elmenni szülni és azt várni, hogy az elcsigázó vajúdás után maradjon erő a kitolásra. És hát a testnek megvannak a határai, és egy mai, rendesen táplálkozó (ne adj’ isten, de végig magzatvitaminozó!) anyuka jó nagy babát tud növeszteni.

Szerintem az anyukák helyzetét is könnyíti, ha egy (számukra is szimpatikus) szakemberhez kötődhetnek, aki kapkodás nélkül szánja rá az idejét. A terhes gondozásban a szülésznők ugyanolyan kompetensek tudnak lenni, mint az orvosok. Ha gond van, akkor pedig úgyis felelősségteljesen megosztják az aggodalmaikat az orvossal.






















Mind szülésznőként, mind most segítő foglalkozásúként az empátiámat érzem a legfontosabb tulajdonságomnak. Van, aki „szeretet anyunak” hív… Arra nincs rálátásom, hogy az egészségügyben ma dolgozók hogyan tudják feldolgozni az elfáradásaikat, vagy az esetleges motiváció vesztésüket. Pedig nagyon fontos kérdés, hogy „ki segít a segítőnek?” Ki veszi az ő vállukról a terhet? Kivel tudják megosztani azokat az emberi helyzeteket, amelyek őket is megviselik. Nekünk, akik emberi sorsokkal foglalkozunk, kötelező rendszeres „karbantartásra” járni. Észre kell vennünk, ha valaki elcsigáz bennünket, ha nem szimpatikus és mégis jól kísérni őt az úton. Nem kell és nem is lehet szentté válni, de az, aki emberekkel foglakozik, hatalmas felelősséget hordoz. Minden szakmában.

 Ha már ennyit emlegettem az önismereti munkát, szívesen említek babavárással, párkapcsolattal, gyerekneveléssel kapcsolatos ilyen könyveket. Amelyek nem csak hasznosak, de olvasmányosak is…

Párkapcsolat 
Pál Ferenc: A függőségtől az intimitásig. Vágy, élmény, kapcsolat (Kulcslyuk kiadó)
 Dr. Lukács Liza: Ágytól asztaltól… Evészavarok és párkapcsolati problémák (Máshogy kiadó)
T.P. Malone, P.T. Malone: A bensőséges kapcsolatok művészete (Ursus Libris)
Családi háttér, gyermekkor 
Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság (Kulcslyuk kiadó)
 Mesterkurzus: Családi boldogság, családi pokol? (Jaffa)
Alfred R. Austermann, Bettina Austermann: Dráma az anyaméhben (Hellinger intézet)
Eric Berne: Sorskönyv (Lélek kontroll)
Susan Forward: Mérgező szülők (Lélek kontroll)
Meseterápia 
Kádár Annamária: Mesepszichológia (Kulcslyuk kiadó)
Szülés, születés 
Rüdiger Dahlke, Margit Dahlke, Volker Zahn: Út az életbe (Holistic)
Hidas György, Raffai Jenő, Vollner Judit: Lelki köldökzsinór – beszélgetek a kisbabámmal (Helikon)

2012. október 17., szerda

Interjú #4


Most pedig olvassuk Ircsit, aki csecsemős nővér! Annyi kiegészítésem lenne a kérdésekhez, hogy a könyv-és filmajánlót igazából kulturális tekintetben értettem, nem szülésfelkészítés/-felkészülésre.

  1. Hol élsz, mi a foglalkozásod, és mióta?
    Budapesten élek, 5 évig felnőtt szakápoló, 5 éve csecsemős nővér <3

  2. Miért lettél ez, volt-e valami különleges motivációja? Ha újra kezdhetnéd, mit választanál?
    kiskorom óta erre készülök, ééééés BEJÖTT!!!
    J
  1. Mi az, amit/amiket a legjobban szeretsz a hivatásodban? És mi az, amit nem?szülőszoba varázsa, csoda átadása, tanácsadás---ezeket nagyon szeretem. Túlokoskodást, azt nem.
  1. Voltak komolyabb holtpontok az életedben, amikor azt mondtad, valami mást csinálnál inkább?
    NEEEEM!!!

  2. Szerinted mi a legnehezebb része a szakmának?
    Néha a szülők…

  3. Hol töltötted a gyakorlatodat? Milyen élményekre emlékszel vele kapcsolatban?
    István kórház, pozitiv élmények vannak

  4. Emlékszel arra az időszakra, amikor még kezdő voltál? Hogyan élted meg, mit volt a legnehezebb elsajátítanod?
    Hogy hiába teszem ki a lelkemet, néha nem elég az se…

  5. Melyik a legszomorúbb élményed, ami a munkád során történt eddig? Hogyan szoktad feldolgozni a nehezebb napokat?
    Hiszem, hogy minden Isten akarata szerint történik, még a rossz is… kibeszélem magamból a nehéz napokat

  6. Volt-e részed olyan élményben, amikor a baba vagy az anya élete csupán a gyors beavatkozáson, vagy a személyzet rutinján múlott?
    persze, több is.
  7. A munkahelyeden milyen időközönként van forgás az osztályok között (nőgyógyászat, szülőszoba, gyermekágy)? Szerinted hogyan lenne jobb?
    Személyzetfüggő, ki mit szeret jobban

  8. Mesélj egy megható történetet, ami a munkád során ért (ha eszedbe jut ilyen)!
    Behoztak egy kislányt, aki otthon született, és nagyon boldog baba volt!Sose felejtem el az arcát! (Nem vagyok otthonszülés párti,a baba is azért született otthon,mert már nem értek be,csak a saját garázsukig)

  9. A vajúdásod, ill. szülésed alatt mennyire érezted fontosnak a szülésznő jelenlétét? Pozitív vagy negatív élményed fűződik hozzá?
    Minden szuperül csináltak

  10. Szültél császármetszéssel? Ha igen, volt-e valami negatív élményed azzal kapcsolatban? Spinális érzéstelenítésben vagy narkózisban zajlott? A párod bent lehetett veled? Mi volt a császármetszés indikációja?
     spinálisan érzéstelenítettek, fájásgyengeség, szép élmény volt az is, hiszen a gyermekem jött el!! <3

  11. Megnyugtatott az orvos jelenléte a szülésed alatt?
    persze

  12. Melyik kórházban szültél? Meg voltál elégedve a körülményekkel, az ott dolgozókkal?
    István kórház

  13.  Volt választott orvosod ill. szülésznőd?
    igen, csak úgy mernék nyugodtan szülni!

  14. Ki volt bent veled a szülésednél? És mi volt benne a jó ill. volt-e rossz? 
    minden pont úgy volt jó, ahogy volt, mert úgy kellett történnie

  15. A szülésed alatt pozitívumként vagy negatívumként élted meg, hogy szakmabeli vagy? Azaz: jó dolog sokat tudni, vagy éljen a boldog tudatlanság?
    teljesen pozitívként értékeltem,h mindent „tudok” és irányíthattam az eseményeket.

  16. Van-e olyan beavatkozás, a szülőszobán, amivel nem értesz egyet?
    beöntés, már nincs nálunk, néha túl sok az oxytocin…. ha siet az orvos….

  1.  Szerinted egy már szült szülésznő jobban, hatékonyabban tud segíteni egy szülő nőnek, vagy ez nem befolyásolja a szakmai részét?
    DE, SOKKAL JOBB HA ANYAKÉNT, ÉS SZÜLÉSZNÖKÉNT, CSECSEMŐSKÉNT VAGY BENN EGY SZÜLÖSZOBÁN!!! TELJESEN MÁS!!!!!

  2. Mi a tapasztalatod, a pszichés állapot mennyire befolyásolja a szülést/vajúdást? 
    a leginkább!!! 1000%ig

  3. Tudsz-e olyan tévhitet mondani, amivel pl. gyakran találkozol a munkád során? 
    rengeteg van,de ezek viccesek
    J has nagysága, inga, kivánósság…

  4. Mi a tapasztalatod, a nők mennyire használják az alternatív eszközöket a vajúdásuk ill. szülésük alatt?
    nem igazán, néha meg csak a „bohóckodás” megy

  5. Mi a szakmai véleményed a gátmetszés és a beöntés szükségességéről, ill. ajánlatosságáról?
    ha kell kell,ha nem nem!Nem ellenük történik a gátmetszés!!

  6. Mi a véleményed arról, hogy külföldön sok helyen a szülésznő végzi a terhesgondozást is?
    embere válogatja, jobb mint a védőnő!

  7. Szerinted mi a legfontosabb tulajdonság a szakmádban? Mi az, amit a páciensek leginkább kedvelnek benned szerinted?az,h látják,h szeretem amit csinálok,meg empatikusnak tartanak

  1. Hogyan lehetne szerinted megelőzni a kiégést az egészségügyben? Te teszel ellene valamit célzottan? 
    több fizetés, szabadság

  2. Van-e olyan szakmához kapcsolódó könyv vagy film, amit szívesen ajánlanál? 
    leginkább az ösztönökre a belsö hangra kell(ene)  támaszkodni. Túl sok a könyv, meg az internet, ezek sokszor fél információk.