2012. október 26., péntek

Interjú #7


Anikó Mélykúton dolgozik szülésznőként, és nagyon szereti, amit csinál.

  1. Hol élsz, mi a foglalkozásod, és mióta?
    Bács- Kiskun megyében élek, Mélykúton. 2006- ban végeztem el a felsőfokú OKJ- s szülésznőképzőt Budapesten. 2008 óta dolgozom a Bajai Szent Rókus Kórház Szülészet- Nőgyógyászat osztályán.

  2. Miért lettél ez, volt-e valami különleges motivációja? Ha újrakezdhetnéd, mit választanál?
    Amióta az eszemet tudom az egészségügyi pályára készültem. Általános iskolás korom óta nővér szerettem volna lenni, fehér köpenyben embereket ápolni, orvosok között dolgozni. Pályaválasztáskor, 17 éves koromban sem volt kérdéses az egészségügy, de valami többet szerettem volna és akkor jött az ötlet: SZÜLÉSZNŐ! Akire felnéznek a kismamák, akik életeket segít a világra. Többet adhatnék az embereknek, életük legszebb pillanatában állnék mellettük, enyhíteném kínjukat. Az egészségügy nem a halálhoz vezető útján állnék, hanem ott, ahol új életek születnek. Ma sem döntenék másként.

  3. Mi az, amit/amiket a legjobban szeretsz a hivatásodban? És mi az, amit nem?
Elvégeztem a szülésznőképzőt Budapesten a Kossuth Zsuzsa Humán SzKI és Gimnáziumában, 3 évig a SOTE II. Női Klinikáján töltöttem a gyakorlatomat és rájöttem, hogy a Postoperatív munka, a nőgyógyászat, a műtétek, sokkal jobban felkeltették az érdeklődésemet, mint a szülőszobai „csoda”! A Bajai Kórházban is először a Nőgyógyászatra kerültem. Őrző, nőgyógyászati esetek, terhesek testének és lelkének ápolása, vérzők, kis- és nagyműtétek ez lett a nekem való. A sok beteg az állandó pörgés lételemem lett. Nem cseréltem volna el semmi pénzért. Sokan rosszallóan kérdezték: „Milyen szülésznő az, aki nem akar szülőszobás lenni. A szakma csúcsa állandó szülőszobás szülésznőnek lenni!” De aztán ki akarták próbálni, hogy miként állom a helyem ott. Kicsit lassabb lett a menet. Volt olyan nap, hogy nem volt szülés, ha volt is tehetetlennek éreztem magam. A fájdalmon enyhíteni nem tudtam, felgyorsítani nem lehet. Az, hogy pszichésen, minden gondolatommal a vajúdó asszony mellett álltam, sajnos nem sokat segített. Vágytam vissza a nőgyógyászatra.

  1. Voltak komolyabb holtpontok az életedben, amikor azt mondtad, valami mást csinálnál inkább?
    Más soha sem csináltam volna. De 2006 és 2008 között nem tudtam a végzettségemmel elhelyezkedni. Azt tanácsoltak váltsak és képezzem át magam. Elvégeztem egy Szociális Gondozó és Ápoló képzést és jelentkeztem egy főiskolára Szociális Munkás szakra, ahova be is kerültem. De valahogy nem hittem, hogy nekem ezt kell csinálnom. Nekem a hivatásom: SZÜLÉSZNŐ!

  2. Szerinted mi a legnehezebb része a szakmának?
    Mint minden ilyen szakmának: emberekkel foglalkozni, ráadásul egyszerre többel. Megfűszerezve egy csapat orvossal, akinek mind más az egyénisége és a hangulata, nem könnyű. És a kollégák, akikkel nekem nem volt különösebb gondom soha, de ha ezt megnézzük egy napra, nem kevés létszám jön össze. Nehéz volt terheseknek és megszülteknek úgy tanácsot adni, hogy én még nem szültem, magam előtt éreztem magam hiteltelennek. Szerintem, aki a mai világban ennyi pénzért az egészségügyben, egy kórházrendszerben dolgozik, az csak a szakma iránti szeretetből és szenvedélyből csinálja. Sok az elvárás, nagyon kevés a pénz!    

  3. Hol töltötted a gyakorlatodat? Milyen élményekre emlékszel vele kapcsolatban?
    A SOTE II. Női Klinikáján töltöttem a gyakorlatomat.  Félénken és alázattal kezdtem, majd az évek során a legjobb tanuló szülésznővé képeztek és képeztem magam. Örök hála nekik!

  4. Emlékszel arra az időszakra, amikor még kezdő voltál? Hogyan élted meg, mit volt a legnehezebb elsajátítanod?
    A vénázás volt az első akadály. Nem hittem magamban. Aztán, mikor bedobtak a mély vízbe, nem áll senki mellettem sikerült és az óta is jól vénázok. Minden nap akadály volt számomra. A szülészet nem az a szakma, amit ha elrontatsz, holnap újra kezdheted! Mindig volt bennem drukk! Emellett maximalista is vagyok, kis hibát is a lelkemre veszek, inkább ilyen akadályokat kell legyőzzek.

  5. Melyik a legszomorúbb élményed, ami a munkád során történt eddig? Hogyan szoktad feldolgozni a nehezebb napokat?
    Volt egy tragikus eset, aminek az én szülésem is később a részese lett. A Nőgyógyászatról lementem a szülőszobába, ahol egy kismama hangosan kiabált, azt hallottam meg egy emelettel feljebb s éreztem le kell mennem. Rögtön odaálltam mellé és segítettem neki és a szülőszobás kolléganőmnek. Az anya fiatal volt, szinte 20-22 éves és abban a percben szülte meg kb. 20 hetes elhalt, fiú magzatát.  Rápillantott s sírt, én befogtam a szemét. Átöltöztettem, indult a műtőbe a méhűr kiürítésére. A lányt nagyon sajnáltam. Szinte önkívületben volt a fájdalomtól, hogy elvesztette gyermekét. A műtét után hozzám került az őrzőbe, ahol miután átvettem iszonyatosan elkezdett vérezni. Szóltam az orvosoknak, majd úgy döntöttek: műtét. Aláírattam vele a beleegyező nyilatkozatot, ahol a szemembe nézett és azt mondta: „Nem akarok meghalni!” Ezután már tolták is a nagyműtőbe. Hétvége volt, szombat sietni kellett. Laborok, vérrendelés, infúzió, segítettem a műtőben, végig a lány mellett akartam maradni. De a műtét közben csak dőlt belőle a vér s a műtét után az intenzív osztályra került. Délután meghalt. Egy kisgyermek várta volna otthon.  A fárasztó műtét után az osztályvezető főorvos, aki mellesleg az én orvosom is, a vállamra tette a kezét és megkérdezte: „Ugye maga nem akar mostanában szülni?!” Persze, hogy nem akartam. 
    Az eset után napra pontosan egy évvel született meg a kisfiam császármetszéssel. Nőnap előtt egy nappal.                               
                       
  1. Volt-e részed olyan élményben, amikor a baba vagy az anya élete csupán a gyors beavatkozáson, vagy a személyzet rutinján múlott?
    Biztosan volt több ilyen a klinikán, de nem emlékszem rájuk.

  2. A munkahelyeden milyen időközönként van forgás az osztályok között (nőgyógyászat, szülőszoba, gyermekágy)? Szerinted hogyan lenne jobb?
    Nincs forgás, szinte mindenhol mindenki állandó státuszban van. Osztályvezető- váltáskor volt némi csere, de csak 1-2 embert érintett. Attól függetlenül jó dolognak tartom a forgó rendszert szakmai és helyismereti célból is.

  3. A vajúdásod, ill. szülésed alatt mennyire érezted fontosnak a szülésznő jelenlétét? Pozitív vagy negatív élményed fűződik hozzá?
    Kiváltságos helyzetben voltam, hiszen a munkahelyemen, a munkatársaim között, ismerős helyen szülhettem. Aznap este, mikor én vajúdtam, több szülés is volt, ezért a szülésznő el volt látva tennivalóval, de nem bántam. Még be is segítettem az ágyazásban és az apukák tirálásában. A problémáimat és a munkámat is szeretem magam, segítség nélkül megoldani, ez így volt a vajúdásnál is. Persze megnyugtató volt a jelenléte, tudtam, hogy jó kezekben vagyok, pedig a bábám, fiatalabb volt tőlem.

  4. Szültél császármetszéssel? Ha igen, volt-e valami negatív élményed azzal kapcsolatban? Spinális érzéstelenítésben vagy narkózisban zajlott? A párod bent lehetett veled? Mi volt a császármetszés indikációja?
    Császármetszést kellett alkalmazni rossz méhszájlelet és meconiumos magzatvíz miatt. Gondolatban mindig is a császármetszésre készültem, nem volt ellenemre. Csak úgy tudtam elképzelni magam, mint a betegeimet, fekve az őrzőben, drainekkel, infúzióval. Úgy, hogy széttett lábakkal nyomok, azt nem! Már terhesen gyakoroltam az első felkelés helyes technikáját. Csak, amire álmomban sem számítottam, az 5 napos kínzó, elviselhetetlen fejfájás a spinális érzéstelenítés miatt.  Életem legrosszabb élménye az első egy hét. Kiszolgáltatottan, őrjöngve a fájdalomtól, a tehetetlenségtől, pániktól, mert nem volt tejem s a babám még a cicit sem akarta bekapni. Persze kialakult az a depresszió, ami már egyébként is megvolt.

  5. Megnyugtatott az orvos jelenléte a szülésed alatt?
    Mindenképpen. 2008- ban, amikor elkezdtem dolgozni, másodszor haladtam végig az orvosgárdával nagyviziten, s úgy éreztem Ő az, aki kezébe adnám az életem és a gyermekemét is. Szerintem nem kell ennél több!

  1. Ki volt bent veled a szülésednél? És mi volt benne a jó ill. volt-e rossz? 
    Párom hazament, miután mondták, nem lesz baba. Amikor aztán eldöntötték a császármetszést, hajnali 4 órakor, írtam neki egy sms- t, hogy induljon. Szerencsére beért a kiemelésre. Mivel kollégák vettek körül nem hiányzott a jelenléte, bár amikor erősödtek a fájások szorítottam volna a kezét. Átöleltem volna.

  2. A szülésed alatt pozitívumként vagy negatívumként élted meg, hogy szakmabeli vagy? Azaz: jó dolog sokat tudni, vagy éljen a boldog tudatlanság?
    Akkor úgy éreztem, nem tudok semmit. Az orvosra és a szülésznőre bíztam magam. De jobb volt úgy, ismerős volt a közeg.

  3. Van-e olyan beavatkozás, a szülőszobán, amivel nem értesz egyet?
    Nincs, mindennel egyet értek.

  4.  Szerinted egy már szült szülésznő jobban, hatékonyabban tud segíteni egy szülő nőnek, vagy ez nem befolyásolja a szakmai részét?
    Mindenképpen hatékonyabb, megértőbb, biztosabb. Már várom, hogy leteljen a GYES és menjek vissza dolgozni. Máshogy állok hozzá néhány dologhoz az biztos. Alaposabban, és pszichés állapotukra még jobban odafigyelve!

  5. Mi a tapasztalatod, a pszichés állapot mennyire befolyásolja a szülést/vajúdást?
    A pszichés állapot és a hormonszintek a feje tetejükre állnak, ahogy beindul a vajúdás. Nagyon oda kell figyelni a kismamákra. Azt hangoztatjuk: „ez lesz életed legszebb pillanata”, hát sok esetben élete legszörnyűbb. De tény, aki stabil lelki állapottal rendelkezik, az könnyebben veszi az akadályokat és a szülés utáni depressziót is el tudja kerülni.

  6. Mi a tapasztalatod, a nők mennyire használják az alternatív eszközöket a vajúdásuk ill. szülésük alatt?
    Ahhoz, hogy valaki, például labdán vajúdjon, ahhoz kell egy szülésznő is, aki ezt forszírozza, bemutatja. Kell egy komplikációmentes tágulási szak, amikor ezt a kismama meg is teheti. Emellett egy intézmény, ahol lehetőség is van az alternatívákra.

  7. Mi a szakmai véleményed a gátmetszés és a beöntés szükségességéről, ill. ajánlatosságáról?
    Mind a kettőt fontosnak és szükségesnek tartom, persze ha indokolt. Itt a többedszer szülő nők gátmetszésére gondolok. Nem szép azért gátmetszést végezni, hogy az orvos tanonc gyakorolja a suturát! Viszont aki gátvédelemben szeretné megszülni első gyermekét, azzal nem értek egyet.  A beöntés viszont nem csak a belek tisztítása, a nyomatáskor keletkező kellemetlenségek elkerülésére szolgál, hanem arra, hogy a magzat a keskeny és szoros üregben minél kevesebb időt töltsön el. Ez befolyásolja azt is, hogyan adaptálódik.

  8. Szerinted mi a legfontosabb tulajdonság a szakmádban? Mi az, amit a páciensek leginkább kedvelnek benned szerinted?
    Egy szülésznő árassza magából a nyugalmat, a tisztaságot, higiéniát és a kedvességet. Szakmailag legyen mindig felkészült, meg tudja válaszolni a feltett kérdéseket! Legyen határozott, pontos és precíz. Én ezekre törekszem!

  9. Hogyan lehetne szerinted megelőzni a kiégést az egészségügyben? Te teszel ellene valamit célzottan?
    Hát nem egyszerű a mai világban az egészségügyben dolgozók dolga. Túlhajszoltság, a betegek tiszteletlensége, emberhiány és a fizetés, ami kevés. Nem arányos a fizikai és szellemi megterheltségünkkel. Én nem mondtatnám magam kiégettnek 2és fél év munka után, de tenni kell ellene, mert manapság nem csak munkahelyi stressz éri az embert.  A családi problémák, az anyagi bizonytalanság, mind csak tetőzik lelkünk elszíntelenedését. Úgy vélem, valamiben hinnünk kell, legyen egy mentsvár, amiben kapaszkodhatunk, amiben lelkünket felmelegíthetjük!

2012. október 23., kedd

Interjú #6


Tilp Hargitta Németországban szülésznő, nagy érdeklődéssel olvastam a válaszait.

  1. Hol élsz, mi a foglalkozásod, és mióta?
    Németországban, Nürnbergben. Vállakozó szülésznő vagyok, ami az otthoni védőnői munkához hasonlít.
  2. Miért lettél ez, volt-e valami különleges motivációja? Ha újrakezdhetnéd, mit választanál?
    Mert az első szülésem olyan nagy hatással volt rám, hogy rájöttem, én ezt akarom csinálni, és nem bántam meg,mert így megtaláltam önmagam.

  3. Mikor mentél ki külföldre, és annak mi volt a fő oka?
    2010-ben költöztem Németországba, mert a férjem német.

  4. Mi az, ami kint teljesen más, mint itthon?
    Kevésbé medikalizált a szülés, a szülés után 6 órával haza lehet menni, a szülésnél nincs jelen az orvos, csak a szülésznő,az orvos csak vészhelyzetben jön. A fizetés is jobb, bár én vállakozó vagyok és a kismamákat otthon látogatom, amiért fél óránként 15 eurot kapok.

  1. Mi az, amit/amiket a legjobban szeretsz a hivatásodban? És mi az, amit nem?
    Azt szeretem a legjobban, hogy segíthetek, és mivel imádom a kisbabákat, ez a munka csupa öröm. Szeretem, hogy nincs stressz, nincs főnököm és hogy én osztom be az időmet. Nincs olyan, amit nem szeretek benne.

  1. Voltak komolyabb holtpontok az életedben, amikor azt mondtad, valami mást csinálnál inkább? Akkor, amikor Magyarországon gyakorlaton voltam különféle kórházakban, ha otthon lennék, valószínűleg nem lennék szülésznő. Az otthoni légkör, stressz, túlterheltség és kevés fizetés előbb-utóbb kiégést okozott volna, és nem tudnám egy életen át csinálni.

  2. Szerinted mi a legnehezebb része a szakmának?
    Ha olyan problémával, panasszal találom szembe magam, amin nem tudok segíteni, vagy ha beteg gyermek születik, vagy ha a kismama elvetél és nehéz megtalálni azt a módszert, amivel segíteni lehetne neki.

  1. Hol töltötted a gyakorlatodat? Milyen élményekre emlékszel vele kapcsolatban?
    A debreceni klinikán, a soproni Erzsébet kórházban, Manchesterben a Hope Hospitalban. A legjobb emlék a manchesteri Hope Hospital volt, mert ottt láttam, hogy a szülés igenis lehet természetes, szép, gyengéd és biztonságos. Ott minden csak a kismamáról és a babáról szólt, és hogy minél jobban érezzék magukat ott.
  2. Emlékszel arra az időszakra, amikor még kezdő voltál? Hogyan élted meg, mit volt a legnehezebb elsajátítanod?
    Azt volt a legnehezebb megszokni, hogy vannak sajnos olyan esetek, amikor a terhesség sikertelenül végződik. Nehéz volt azt nézni, hogy a szülés után újra kellett éleszteni a babát. Minden perc,ami így telt el, az maga volt a pokol.

  3. Melyik a legszomorúbb élményed, ami a munkád során történt eddig? Hogyan szoktad feldolgozni a nehezebb napokat?
    A legszomorúbb élményem az volt, amikor egy gyönyörű kislány született időre, 40. hétre és nem lélegzett, 5 percbe telt mire sikerült újra éleszteni és sajnos addigra már agykárosodást szenvedett és görcsei voltak. És az orvos azon viccelődött a dohányzó helyiségben, hogy: Ja, lány volt! Akkor nem számít! :(

  4. Volt-e részed olyan élményben, amikor a baba vagy az anya élete csupán a gyors beavatkozáson, vagy a személyzet rutinján múlott?
    A baba élete sok esetben függött azon, hogy mennyire gyorsan sikerült megszületni és nem egy olyan szülést láttam, ahol holtan született a baba, de sikerült szerencsére hamar újraéleszteni.

  5. A munkahelyeden milyen időközönként van forgás az osztályok között (nőgyógyászat, szülőszoba, gyermekágy)? Szerinted hogyan lenne jobb?
    Nem kórházban dolgozom.

  6. Mesélj egy megható történetet, ami a munkád során ért (ha eszedbe jut ilyen)
    Számomra minden szülés megható, de az a legmeghatóbb, amikor a szülés után az anyuka és az apuka együtt zokognak az örömtől, ilyenkor én is meghatódom és kicsit könnyes is lesz a szemem.

  7. A vajúdásod, ill. szülésed alatt mennyire érezted fontosnak a szülésznő jelenlétét? Pozitív vagy negatív élményed fűződik hozzá?
    Fontos volt nagyon, sokat jelentett, hogy ott volt és lelkileg is támogatott, nélküle sokkal rosszabb lett volna.

  8. Szültél császármetszéssel? Ha igen, volt-e valami negatív élményed azzal kapcsolatban? Spinális érzéstelenítésben vagy narkózisban zajlott? A párod bent lehetett veled? Mi volt a császármetszés indikációja?
    Nem.

  9. Megnyugtatott az orvos jelenléte a szülésed alatt?
    Igen, mert lelkileg is támogatott.

  10. Milyen testhelyzetben szültél?
    Félig döntött ágyon.
  11. Melyik kórházban? Meg voltál elégedve a körülményekkel, az ott dolgozókkal?
    Debreceni Klinikán. Igen, nagyon elégedett voltam, sokat segítettek.

  12.  Volt választott orvosod ill. szülésznőd?
    Igen, volt választott orvosom.

  13. Ki volt bent veled a szülésednél? És mi volt benne a jó ill. volt-e rossz?
    A férjem, és nagyon jó volt, hogy fogta a kezem és mondta, hogy már látja a baba fejét, ez ösztönzőleg hatott.

  14. A szülésed alatt pozitívumként vagy negatívumként élted meg, hogy szakmabeli vagy? Azaz: jó dolog sokat tudni, vagy éljen a boldog tudatlanság?
    Pozitívként életm meg, mert teljesen fel voltam készülve és ezért nem lepődtem meg és nem estem pánikba.

  15. Van-e olyan beavatkozás, a szülőszobán, amivel nem értesz egyet?
    A rutinszerű oxitocin infúzió adása szerintem teljesen szükségtelen és ugyanígy a rutinszerű gátmetszés is. Ezeket csak akkor kellene csinálni, ha tényleg szükséges. A beöntést hasznosnak és jónak tartom.

  16. Szerinted egy már szült szülésznő jobban, hatékonyabban tud segíteni egy szülő nőnek, vagy ez nem befolyásolja a szakmai részét?
    Szerintem általában igen, hiszen pontosan tudja, hogy mit él át a kismama. Aki nem szült, az el sem tudja képzelni, hogy igazából ez mennyire fájdalmas és a pszichológiáját sem érti annyira emiatt.

  17. Mi a tapasztalatod, a pszichés állapot mennyire befolyásolja a szülést/vajúdást ?
    Szerintem a pszichés állapot a legfontosabb, minden a fejben dől el, és ha valaki lelkileg felkészült és nincs tele félelemmel, akkor jobban együtt tud működni és emiatt jobb a szülés kimenetele is.

  18. Tudsz-e olyan tévhitet mondani, amivel pl. gyakran találkozol a munkád során?
    Ha a kismamának gyomorégése van, akkor azt jelenti, hogy sok haja van a babának. :)

  19. Mi a tapasztalatod, a nők mennyire használják az alternatív eszközöket a vajúdásuk ill. szülésük alatt?
    Nem nagyon használják.

  20. Mi a szakmai véleményed a gátmetszés és a beöntés szükségességéről, ill. ajánlatosságáról?
    A beöntésnek jó hatása van a fájásokra is, erősíti őket, és komfortérzetet biztosít a szülés alatt, ezért jónak tartom, de a gátmetszést csak szükség esetén tartom indokoltnak.

  21. Mi a véleményed arról, hogy külföldön sok helyen a szülésznő végzi a terhesgondozást is?
    Igen, én is ezt csinálom, és nagyon jónak tartom. Személyes kapcsolatot tudok kialakítani a kismamával és minden fontos információt tudok róla, ami a későbbiekben fontos lehet.

  22. Szerinted mi a legfontosabb tulajdonság a szakmádban? Mi az, amit a páciensek leginkább kedvelnek benned szerinted?  A kedvesség, megértés, szakmai felkészültség. Fontos, hogy érezzék, számíthatnak, támaszkodhatnak rám és bízhatnak bennem.

  23. Hogyan lehetne szerinted megelőzni a kiégést az egészségügyben? Te teszel ellene valamit célzottan? Szerintem Magyarországon ezt nem lehet megelőzni ilyen munkakörülmények között.

  24. Van-e olyan szakmához kapcsolódó könyv vagy film, amit szívesen ajánlanál?
     Gaskin: Útmutató a szüléshez

2012. október 21., vasárnap

Interjú#5

Bíró Rita mesél nekünk a szakmájáról és az életéről ma. A kérdéseket kivettem, mert nélkülük is olvasmányos. A képekért pedig külön köszönet, nagyon szépek!

Ma már másképp bábáskodok…




















Budapesten élek, és életvezetési tanácsadóként dolgozom közel egy évtizede. Abban segítek, hogy a hozzám járók jobban megértsék a problémáik, konfliktusaik lelki hátterét – mert ezzel közelebb jutnak a helyzeteik elviseléséhez, illetve a megoldásához. Számtalan gonddal keresnek meg: meddőség, vagy párkapcsolati problémák, a gyermekkorból hozott traumák, a fájós családi minták feltárása stb.

A pályámat szülésznőként kezdtem, 1987-ben Szegeden. Pici korom óta mindig is babákkal és anyukákkal akartam foglalkozni, és érdekes kanyara volt a sorsnak, hogy a tudtom nélkül kezdtem ugyanabban a kórházban dolgozni, ahol én is születtem. És az volt az akkori intézetvezető főnővér, aki édesanyám szülésznője 1969-ben…
 A mai eszemmel és tudásommal célirányosabban fogtam volna neki a segítő szakmának, de ez 18 évesen a lehető legjobb döntés volt. Szerettem azt az intézetet, és nagyon szeretettem várandós anyákkal dolgozni. Pedig az akkoriban teljesen más volt, mint most. Nem volt benne ennyire a köztudatban, hogy a gyermekáldásra és magára a várandósságra testileg – lelkileg érdemes, és kell készülni. A szülő nőknek nem volt választása; „készen kapták” a beöntést, a borotválást, a gátmetszést, a hanyatt fekve szülést és „nem kiabál, hanem nyom!” vezényszavakat. Kizárólag az adott nőgyógyászon múlott, hogy mennyire tudta meghitté és emberségessé tenni a körülményeket. Egy-egy elhivatott bába akkor ehhez kevés volt.
És nem igazán volt akkoriban az sem téma, hogyha valaki nincs jóban önmagával, vagy gond van a párkapcsolatával, akkor arra a gyermek sem volt megoldást hozni...
Ma már szerencsére nagyon sok fóruma van az önismereti munkának – ezen belül pedig az anyává (sőt, az apává!) válás témájának.

A mostani munkámat is tudom „bábáskodásnak” nevezni. A hozzám jövőkben – néha sok fájdalom árán – de megszületik, világra jön valami új felismerés, valami jövőjüket segítő erő. Szülésznőként sok tragikus helyzettel találkoztam, főleg, mert a szegedi klinikán a legtöbb időmet azon az osztályon töltöttem, ahol a veszélyeztetett terhesek, és a babáikat elvesztett asszonyok feküdtek… A mostani munkám során is rengeteg emberi fájdalommal találkozom. Ezeket megszokni nem lehet.
Nem tudok elfásulni az emberi fájdalommal szemben, de a sok tapasztalat segít abban, hogy hatékonyan maradjak jelen. Részvéttel, empátiával, de megtartó erővel…
 Nekem sajnos nem adatott meg a szülés élménye. 20 éves korom óta folyamatosan vágytam gyerekekre, de két méhen kívüli terhességgel elveszítettem a petevezetőimet, és a hat lombikprogram alatt beültetett babáim nem maradtak meg.

Most, 43 évesen egy ragyogó, 10 hónapos kisfiú örökbefogadó édesanyja vagyok, és innen nézve már azt mondom – kár a meddőségi kezelésekkel eltöltött évekért… Kisfiunk szülőanyjával a 35. terhességi héten találkoztunk, és végtelenül becsüljük őt a sok fájdalom árán meghozott döntéséért. Kisregényt lehetne persze írni arról, hogy a hazai szociális helyzet nem teszi lehetővé a nehéz helyzetben lévő anyák anyagi megsegítését. A Gyámügy nevelőszülőkhöz, vagy intézetbe helyezi a gyerekeket. A nyílt örökbefogadás egy olyan lehetőség, amikor a szülőanya talán mégis azt érezheti, hogy gondoskodik a gyermekéről. Nehéz sorsok, nehéz téma…


















 Nagyon hálás vagyok, hogy vele együtt „szülhettem” abban a békéscsabai kórházban, ahol csodálatos szülésznők és csecsemős nővérek segítettek mindannyiunkat. Az orvos inkább csak tiszteletteli és csendes szemlélője volt az eseményeknek. Lehetővé tették a háborítatlan vajúdást, és a gátvédelemben levezett szülés – így a kisfiunk szülőanyja a második napon már haza is mehetett (gyógyulni, gyászolni, és a családjával lenni). A férjemmel pedig babás kórtermet kaptunk, és az első perctől kezdve mindhárman együtt lehettünk.

 Meggyőződésem, hogy a nők lelkiállapota és valamennyi fel nem tárt problémája alapvetően befolyásolja a termékenységet, a várandósságot, és a szülés minőségét. Szerencsére ennek a területnek ma már komoly szakirodalma van, és sok önismereti csoportban lehet ezeken dolgozni.
 Mondok néhány példát: Ha valaki nagyon nehéz vajúdással jött világra, vagy az édesanyja hatalmas félelmeket élt át, mert számtalan vetélése volt, vagy hirtelen császármetszést kellett végezni, vagy egy nyakra tekeredő köldökzsinór kockáztatta az életét – ez mind, mind nyomot hagy! Mivel a magzat érzelmi szimbiózisban van az édesanyjával, az „ő lelkében fürdik”, így átveszi, átérzi valamennyi érzelmét. És nagy eséllyel ez mind a felszínre fog kerülni akkor, amikor ő vár kisbabát, vagy amikor ő szül. Az is nagyon fontos, hogy egy nő valóban biztonságban érezze magát a párkapcsolatában.

Egy kisbaba érkezése nagy csoda, de cseppet sem könnyíti meg az életet. Magával hozza fáradtságot, a kimerültségből fakadó ingerültséget és rengeteg megoldandó konfliktushelyzetet. Két ember között meg kell lennie az összhangnak, a közös nyelvnek, tudniuk kell egymással beszélniük ahhoz, hogy ezt kezelni tudják.
Abban sem hiszek, hogy a nevelés ösztönből jön. Ez egyszerűen nem igaz. Tudatos ránézés nélkül mindannyian azt adjuk (sajnos) tovább, amit mi is kaptunk. Nagyon tetszik, hogy ma már a szülésre készülők megismerkedhetnek a választott intézménnyel, a szülőszobával, és ha szeretnének, már egészen korán választhatnak maguknak szülésznőt, sőt dúlát. Az anyaságra készülés rengeteg szorongást is a felszínre tud hozni – jó, ha szakmai és női támogatást is kapnak a kismamák olyanoktól, akik szerint „nincs felesleges, vagy buta kérdés”. És könnyen elérhető, sok információ segíti őket a döntéseikben – hogy elfogadják-e az oxytocint, a szülésbeindítást, hogy jelen legyen a párjuk… Ha azt érzik, részt vehetnek a folyamatban így is, az növeli a magabiztosságukat és fura mód még a megélt fájdalmaik intenzitását is.

Vannak olyan helyzetek, amikor a gátmetszés elengedhetetlen, de alapvetően nem hiszek a szükségességében. Csak a szülés levezetőjének teszi kényelmesebbé a folyamatot… A sebgyógyulás, a heg későbbi rugalmatlansága semmit nem segít az asszonyoknak a nőiességük visszaszerzésében. De tény, hogy az ilyen szülésre készülni kell. Mozgás, edzettség, intimtorna, megtanulni ellazulni, átadni a testnek és a fájásoknak az irányítást… Nem lehet az „irodából” elmenni szülni és azt várni, hogy az elcsigázó vajúdás után maradjon erő a kitolásra. És hát a testnek megvannak a határai, és egy mai, rendesen táplálkozó (ne adj’ isten, de végig magzatvitaminozó!) anyuka jó nagy babát tud növeszteni.

Szerintem az anyukák helyzetét is könnyíti, ha egy (számukra is szimpatikus) szakemberhez kötődhetnek, aki kapkodás nélkül szánja rá az idejét. A terhes gondozásban a szülésznők ugyanolyan kompetensek tudnak lenni, mint az orvosok. Ha gond van, akkor pedig úgyis felelősségteljesen megosztják az aggodalmaikat az orvossal.






















Mind szülésznőként, mind most segítő foglalkozásúként az empátiámat érzem a legfontosabb tulajdonságomnak. Van, aki „szeretet anyunak” hív… Arra nincs rálátásom, hogy az egészségügyben ma dolgozók hogyan tudják feldolgozni az elfáradásaikat, vagy az esetleges motiváció vesztésüket. Pedig nagyon fontos kérdés, hogy „ki segít a segítőnek?” Ki veszi az ő vállukról a terhet? Kivel tudják megosztani azokat az emberi helyzeteket, amelyek őket is megviselik. Nekünk, akik emberi sorsokkal foglalkozunk, kötelező rendszeres „karbantartásra” járni. Észre kell vennünk, ha valaki elcsigáz bennünket, ha nem szimpatikus és mégis jól kísérni őt az úton. Nem kell és nem is lehet szentté válni, de az, aki emberekkel foglakozik, hatalmas felelősséget hordoz. Minden szakmában.

 Ha már ennyit emlegettem az önismereti munkát, szívesen említek babavárással, párkapcsolattal, gyerekneveléssel kapcsolatos ilyen könyveket. Amelyek nem csak hasznosak, de olvasmányosak is…

Párkapcsolat 
Pál Ferenc: A függőségtől az intimitásig. Vágy, élmény, kapcsolat (Kulcslyuk kiadó)
 Dr. Lukács Liza: Ágytól asztaltól… Evészavarok és párkapcsolati problémák (Máshogy kiadó)
T.P. Malone, P.T. Malone: A bensőséges kapcsolatok művészete (Ursus Libris)
Családi háttér, gyermekkor 
Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság (Kulcslyuk kiadó)
 Mesterkurzus: Családi boldogság, családi pokol? (Jaffa)
Alfred R. Austermann, Bettina Austermann: Dráma az anyaméhben (Hellinger intézet)
Eric Berne: Sorskönyv (Lélek kontroll)
Susan Forward: Mérgező szülők (Lélek kontroll)
Meseterápia 
Kádár Annamária: Mesepszichológia (Kulcslyuk kiadó)
Szülés, születés 
Rüdiger Dahlke, Margit Dahlke, Volker Zahn: Út az életbe (Holistic)
Hidas György, Raffai Jenő, Vollner Judit: Lelki köldökzsinór – beszélgetek a kisbabámmal (Helikon)

2012. október 17., szerda

Interjú #4


Most pedig olvassuk Ircsit, aki csecsemős nővér! Annyi kiegészítésem lenne a kérdésekhez, hogy a könyv-és filmajánlót igazából kulturális tekintetben értettem, nem szülésfelkészítés/-felkészülésre.

  1. Hol élsz, mi a foglalkozásod, és mióta?
    Budapesten élek, 5 évig felnőtt szakápoló, 5 éve csecsemős nővér <3

  2. Miért lettél ez, volt-e valami különleges motivációja? Ha újra kezdhetnéd, mit választanál?
    kiskorom óta erre készülök, ééééés BEJÖTT!!!
    J
  1. Mi az, amit/amiket a legjobban szeretsz a hivatásodban? És mi az, amit nem?szülőszoba varázsa, csoda átadása, tanácsadás---ezeket nagyon szeretem. Túlokoskodást, azt nem.
  1. Voltak komolyabb holtpontok az életedben, amikor azt mondtad, valami mást csinálnál inkább?
    NEEEEM!!!

  2. Szerinted mi a legnehezebb része a szakmának?
    Néha a szülők…

  3. Hol töltötted a gyakorlatodat? Milyen élményekre emlékszel vele kapcsolatban?
    István kórház, pozitiv élmények vannak

  4. Emlékszel arra az időszakra, amikor még kezdő voltál? Hogyan élted meg, mit volt a legnehezebb elsajátítanod?
    Hogy hiába teszem ki a lelkemet, néha nem elég az se…

  5. Melyik a legszomorúbb élményed, ami a munkád során történt eddig? Hogyan szoktad feldolgozni a nehezebb napokat?
    Hiszem, hogy minden Isten akarata szerint történik, még a rossz is… kibeszélem magamból a nehéz napokat

  6. Volt-e részed olyan élményben, amikor a baba vagy az anya élete csupán a gyors beavatkozáson, vagy a személyzet rutinján múlott?
    persze, több is.
  7. A munkahelyeden milyen időközönként van forgás az osztályok között (nőgyógyászat, szülőszoba, gyermekágy)? Szerinted hogyan lenne jobb?
    Személyzetfüggő, ki mit szeret jobban

  8. Mesélj egy megható történetet, ami a munkád során ért (ha eszedbe jut ilyen)!
    Behoztak egy kislányt, aki otthon született, és nagyon boldog baba volt!Sose felejtem el az arcát! (Nem vagyok otthonszülés párti,a baba is azért született otthon,mert már nem értek be,csak a saját garázsukig)

  9. A vajúdásod, ill. szülésed alatt mennyire érezted fontosnak a szülésznő jelenlétét? Pozitív vagy negatív élményed fűződik hozzá?
    Minden szuperül csináltak

  10. Szültél császármetszéssel? Ha igen, volt-e valami negatív élményed azzal kapcsolatban? Spinális érzéstelenítésben vagy narkózisban zajlott? A párod bent lehetett veled? Mi volt a császármetszés indikációja?
     spinálisan érzéstelenítettek, fájásgyengeség, szép élmény volt az is, hiszen a gyermekem jött el!! <3

  11. Megnyugtatott az orvos jelenléte a szülésed alatt?
    persze

  12. Melyik kórházban szültél? Meg voltál elégedve a körülményekkel, az ott dolgozókkal?
    István kórház

  13.  Volt választott orvosod ill. szülésznőd?
    igen, csak úgy mernék nyugodtan szülni!

  14. Ki volt bent veled a szülésednél? És mi volt benne a jó ill. volt-e rossz? 
    minden pont úgy volt jó, ahogy volt, mert úgy kellett történnie

  15. A szülésed alatt pozitívumként vagy negatívumként élted meg, hogy szakmabeli vagy? Azaz: jó dolog sokat tudni, vagy éljen a boldog tudatlanság?
    teljesen pozitívként értékeltem,h mindent „tudok” és irányíthattam az eseményeket.

  16. Van-e olyan beavatkozás, a szülőszobán, amivel nem értesz egyet?
    beöntés, már nincs nálunk, néha túl sok az oxytocin…. ha siet az orvos….

  1.  Szerinted egy már szült szülésznő jobban, hatékonyabban tud segíteni egy szülő nőnek, vagy ez nem befolyásolja a szakmai részét?
    DE, SOKKAL JOBB HA ANYAKÉNT, ÉS SZÜLÉSZNÖKÉNT, CSECSEMŐSKÉNT VAGY BENN EGY SZÜLÖSZOBÁN!!! TELJESEN MÁS!!!!!

  2. Mi a tapasztalatod, a pszichés állapot mennyire befolyásolja a szülést/vajúdást? 
    a leginkább!!! 1000%ig

  3. Tudsz-e olyan tévhitet mondani, amivel pl. gyakran találkozol a munkád során? 
    rengeteg van,de ezek viccesek
    J has nagysága, inga, kivánósság…

  4. Mi a tapasztalatod, a nők mennyire használják az alternatív eszközöket a vajúdásuk ill. szülésük alatt?
    nem igazán, néha meg csak a „bohóckodás” megy

  5. Mi a szakmai véleményed a gátmetszés és a beöntés szükségességéről, ill. ajánlatosságáról?
    ha kell kell,ha nem nem!Nem ellenük történik a gátmetszés!!

  6. Mi a véleményed arról, hogy külföldön sok helyen a szülésznő végzi a terhesgondozást is?
    embere válogatja, jobb mint a védőnő!

  7. Szerinted mi a legfontosabb tulajdonság a szakmádban? Mi az, amit a páciensek leginkább kedvelnek benned szerinted?az,h látják,h szeretem amit csinálok,meg empatikusnak tartanak

  1. Hogyan lehetne szerinted megelőzni a kiégést az egészségügyben? Te teszel ellene valamit célzottan? 
    több fizetés, szabadság

  2. Van-e olyan szakmához kapcsolódó könyv vagy film, amit szívesen ajánlanál? 
    leginkább az ösztönökre a belsö hangra kell(ene)  támaszkodni. Túl sok a könyv, meg az internet, ezek sokszor fél információk.

2012. október 16., kedd

Interjú #3


Edit élete nagyon érdekes! Mentőtisztként és szülésznőként is dolgozik. A beöntés és a gátmetszés témában abszolút ugyanaz a véleményem, mint neki, kíváncsi vagyok a többiek véleményére is majd.

  1. Hol élsz, mi a foglalkozásod, és mióta?
Szegeden élek, mentőtiszt, szülésznő, 2006 és 2009-ben végeztem, de most csak a szülésznőiről írok.

  1. Miért lettél ez, volt-e valami különleges motivációja? Ha újrakezdhetnéd, mit választanál?
Még a mentőtiszti főiskolára jártam mikor szülőszobás gyakorlaton voltam. Mikor az első szülést végignéztem utána pedig a síró apuka arcát  akkor határoztam el hogy én ezt szeretném csinálni!
Ugyanezt választanám
J

  1. Mi az, amit/amiket a legjobban szeretsz a hivatásodban? És mi az, amit nem?
Legjobban: babák, imádom az újszülötteket, Nem szeretem: futószalagon megy a dolog, nagyon kevesen vagyunk, szaladunk az egyik anyukától a másikig, nincs meg az a meghitt környezet, csak nagyon ritkán!

  1. Voltak komolyabb holtpontok az életedben, amikor azt mondtad, valami mást csinálnál inkább?
Persze. Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy megéri nekem nap mint nap ekkora felelősséget vállalni ennyi pénzért és ekkora megbecsülésért! De a végén mindig arra jutok, hogy mást nem tudnék csinálni, mert ezt szeretem!

  1. Szerinted mi a legnehezebb része a szakmának?
Felelősség

  1. Hol töltötted a gyakorlatodat? Milyen élményekre emlékszel vele kapcsolatban?
Szolnokon. Csak jókra, később ott kezdtem dolgozni is.

  1. Emlékszel arra az időszakra, amikor még kezdő voltál? Hogyan élted meg, mit volt a legnehezebb elsajátítanod?
    Nagyon lelkes voltam! Mindent ki akartam próbálni! Legnehezebb a belső vizsgálatot volt nehéz megtanulni.

  1. Melyik a legszomorúbb élményed, ami a munkád során történt eddig? Hogyan szoktad feldolgozni a nehezebb napokat?
Ha elvesztünk egy babát, egy anyukát! És persze azok a szörnyű vetélések! Feldolgozni! Mindig előrenézek és keresek valami jó emléket is azon a napon! És azt tudatosítom magamban, hogy én mindent megtettem!

  1. Volt-e részed olyan élményben, amikor a baba vagy az anya élete csupán a gyors beavatkozáson, vagy a személyzet rutinján múlott?
Volt igen és sajnos azóta is van. Ilyen mindig előfordul, mert ez egy ilyen szakma!

  1. A munkahelyeden milyen időközönként van forgás az osztályok között (nőgyógyászat, szülőszoba, gyermekágy)? Szerinted hogyan lenne jobb?
Jelenlegi munkahelyemen nincs forgás! Szolnokon volt. Mindkettőt megtapasztaltam és szerintem a forgó rendszerben való munka a jobb!
Hiába az a legszebb szakma, de a kiégés a rutinból végzett munka itt is jelen van! Ezen segít a forgás! És nem árt néha újra és újra beletanulni valamibe!

  1. Mesélj egy megható történetet, ami a munkád során ért (ha eszedbe jut ilyen)!
Konkrét történet nem jut eszembe! Nekem nagyon megható mikor megszületik a baba és néz egymásra majd a babára a két szülő, olyan boldogok! Ennél nincs is szebb!

  1. Szerinted egy már szült szülésznő jobban, hatékonyabban tud segíteni egy szülő nőnek, vagy ez nem befolyásolja a szakmai részét?
    Szerintem igen!

  1. Mi a tapasztalatod, a pszichés állapot mennyire befolyásolja a szülést/vajúdást (vagy nem szülésznők esetében a betegség kimenetelét, a gyógyulást)?
Nagyon!!! Agyban dől el minden! Nagyon látszik, hogy ki akarta a gyermekét és ki az, akinek csak becsúszott! Ki az, aki egy életen át várt rá és ki az, akinek már a nyolcadik és csak egy feladat! Nagyon nagyon sok anyuka nincs felkészülve a szülésre! Tudatlanok! Sajnos azt kell mondanom, hogy egyre többen álomvilágban élnek!

  1. Tudsz-e olyan tévhitet mondani, amivel pl. gyakran találkozol a munkád során? (pl. a szülés beindulásához lépcsőzés, stb stb)
Persze! Nagy lesz a haja, mert ég a gyomrom! Csúcsos has akkor fiú lesz! Különböző főzetek, hogy beinduljon a szülés! stb.

  1. Mi a tapasztalatod, a nők mennyire használják az alternatív eszközöket a vajúdásuk ill. szülésük alatt?
Egyre többen használják! Csak sajnos sok helyen korlátozzák őket indokolatlanul!

  1. Mi a szakmai véleményed a gátmetszés és a beöntés szükségességéről, ill. ajánlatosságáról?
Gátmetszés: még régen egy szülész orvos mondta és én is ezen a véleményen vagyok, hogy meg lehet szülni gátvédelemben is, de milyen áron! Lehet, hogy nem reped, de túlfeszül és az sokkal rosszabb! A mai nők és mai újszülöttek már nem kompatibilisek egymással! Egyre kisebb a medence és egyre nagyobb az újszülött!
Beöntés: én inkább azt mondanám, hogy a végbél kiürítése, ami nem feltétlenül a beöntést jelenti! Nagyon jók a kúpok is erre a célra! Kényelmesebb, mint a beöntés, hatása ugyanaz. Persze ehhez kell az anya bizonyos fokú érettsége is, hogy megértse, nem a WC-ben kell lehúzni és azt mondani kész vagyok, végeztem! Szóval az előkészítés szerintem kell!!! Anyai , újszölötti és szülésznői szempontból is!

  1. Mi a véleményed arról, hogy külföldön sok helyen a szülésznő végzi a terhesgondozást is?
Külföldön teljesen más minden, össze sem lehet hasonlítani Magyarországgal! 
  1. Hogyan lehetne szerinted megelőzni a kiégést az egészségügyben? Te teszel ellene valamit célzottan? 
Még fiatal vagyok, nálam még nincs ilyenről szó!
Változatos munka értem ez alatt a forgást, osztálybulik szervezése, ne legyünk ennyire leterhelve, sokkal magasabb fizetés, megbecsülés

2012. október 14., vasárnap

Interjú #2

A következő válaszolónk Hajni, aki dajka, de ha újrakezdhetné, szülésznő lenne..

1.   Hol élsz, mi a foglalkozásod, és mióta?
      Szigetszentmiklóson élek, dajka vagyok 2002-ben végeztem el egy tanfolyamot, ami OKJ-s dajka végzettséget adott.

2.   Miért lettél ez, volt-e valami különleges motivációja? Ha újra kezdhetnéd, mit választanál?
      A motivációm a gyerekek voltak nagyon szeretem őket és szeretek velük foglalkozni, köztük lenni. Mivel fiatalon szültem az első gyermekemet, 18 évesen az iskolát, sajnos nem fejeztem be és nem is érettségiztem le így szakma hiányában keresgélni kezdtem, és valahol megláttam egy hírdetést, hogy dajka tanfolyam indul,  és úgy gondoltam elvégzem mert ezt szívesen csinálnám.
      Ha újra kezdhetném?.....bárcsak.
      Ha én újra kezdhetném, szülésznőnek tanulnék.  Ez a szakma egyszerűen csodálatos!
      Szívem mélyén nagyon sajnálom, hogy nem úgy alakult az életem hogy megtapasztalhassam ennek a szakmának a szépségét.
      A nagylányom lassan 13 éves, és úgy gondolja, hogy nagy korában szülésznő szeretne lenni.

3.   A vajúdásod, ill. szülésed alatt mennyire érezted fontosnak a szülésznő jelenlétét? Pozitív vagy negatív élményed fűződik hozzá?
Nagyon fontosnak tartom a szülésznő jelenlétét, hiszen ő van ott veled a szülés kezdetétől a végéig. Az orvos is ott van időnként. Vet rád egy pillantást megviszsgál és megy is tovább igazából csak a finishnél van teljesen jelen. Ezt mindenféle rosszindulat nélkül mondom de az orvos nem ül ott meletted mint a szülésznő.

6.   Megnyugtatott az orvos jelenléte a szülésed alatt?
Biztonságérzetet adott, hiszen ha valami komlikáció lépett volna fel ő tudja mit kell tenni.

7.   Milyen testhelyzetben szültél?
      Sima hüvelyi szülésem volt félig ülő helyzetben, érzéstelenítés nélkül mind a kétszer.

8.   Melyik kórház(ak)ban szültél? Meg voltál elégedve a körülményekkel, az ott dolgozókkal?
      Az első gyermekemet a Szent László kórházban szűltem ott praktizált az orvosom. Az ottani körülmények 2000-ben borzasztóak voltak mert másik épületben volt az újszülött osztály és nekem februárban friss gátsebbel át kelett sétálnom a babához.
      A második gyermekemet az 1-es számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán szültem.A körülményekkel elégedett voltam a baba velem lehetett az első perctől a nővérek is segítőkészek voltak, talán ami  problémát jelentett hogy két szobára jutott egy mosdó.

10. Volt választott orvosod ill. szülésznőd? (Ha többször szültél: legközelebb is őket választottad?) Ha újra szülnél, megint fogadnál szülésznőt illetve orvost?
      Az első szülésemnél volt választott orvosom nem bántam meg fiatal voltam még sok mindent nem tudtam és ő nagyon odafigyelt rám. Másodjára már nem volt fogadott orvosom, hanem aki éppen ügyelt annál szültem nem akartam akkor orvost fogadni a szülésznőm édesapám munkatársának a lánya volt és nagyon kedves volt csodálatos élmény volt vele szülni. Harmadját szülésznőt biztos fogadnék de orvost még nem tudom.

11. Ki volt bent veled a szülésednél? És mi volt benne a jó ill. volt-e rossz? 
      A férjem bent volt velem és nagyon izgúlt szegénykém. Aggódott is, amikor látta hogy mennyire fáj, időnkét meg is könnyezte de nekem hatalmas erőt adott,hogy ő ott volt velem, nélküle nem ment volna. 

12. Volt-e valami komplikáció a szülés előtt/alatt/után?
      Csak annyi hogy a második gyerkőc úgy jött, mint a rakéta és repedtem is kívűl belűl, kaptam pár öltést, pedig gátvédelemmel szültem.

13. Van-e olyan beavatkozás, a szülőszobán, amivel nem értesz egyet? 
      Nekem személy szerint a beöntéssel vannak gondjaim, vagyis inkább kellemetlen de viszont szükséges hogy ne érjenek meglepetések.

14. Szerinted egy már szült szülésznő jobban, hatékonyabban tud segíteni egy szülő nőnek, vagy ez nem befolyásolja a szakmai részét?
      Szerintem mindenképpen, hiszen ő már tudja, min megy keresztűl egy szülő nő és a saját tapasztalatai alapján is tud tanácsod adni, segíteni.

15. Mi a véleményed arról, hogy külföldön sok helyen a szülésznő végzi a terhesgondozást is?
      Erről még nem halottam, de nem tartom rossz ötletenek hiszen akkor már a terhesgondozás alatt kialakúl egy bensőséges kapcsolat szülésznő és kismama között, ami nagyon fontos. A szakmai felkészültség meg nem sokban térhet el. 
     

16. Szerinted milyen a jó szülésznő, mik azok a tulajdonságok, amik fontosak, hogy meglegyenek benne?
      Legyen közvetlen, figyelmes, segítőkész és toleráns, hiszen mi szőlő nők elég komolyan ki tudunk borúlni és teljes szívből végezze a szakmáját.

17. Van-e valami olyan, amit a következő terhességed alatt (ha lesz, vagy ha lenne) máshogy csinálnál?
Tudatosan készülök a következőre,alaposan utána nézek mindennek és jó előretervezek, már a terhesség előtt elkezdem szedni a vitaminokat és minden pillanatát csodaként fogom megélni a terhességemnek.

18. Jártál-e szülésfelkészítésre? Hasznosnak érezted utólag?
      Nem jártam egyik terhességemnél sem de jó ötletnek tartom,  biztos sokat segít főleg egy többször szülő nőknek mert ő már tudja mire számíthat és jobban tart szüléstől mint az első alkalommal legalábbis én.Tudtam, hogy az első szülés is fáj majd de  azt nem hogy mennyire a másodiknál már magától a fájdalomtól féltem.

19. Van-e valami, amit hiányoltál a szülőszobáról? (pl. labda, magnó, bármi)
      Egy kád jól jött volna, mert azt halottam a meleg vízben jobban el tudnak lazulni a kismam izmai, mert ugye az a lényeg, hogy ne legyünk görcsösek.

20. Megnézted szülés előtt a szülőszobát? Megnyugtató volt ez számodra?
      Az elsőnél igen és inkább megijedtem a látványtól inkább egy műtő volt.A másodiknál már nem néztem meg előre, de ott viszont kellemes csalódás volt szép hangulatos rózsaszín szobában szültem.

21. Mit szeretsz/szerettél jobban, ha a szülésznő úgymond a „háttérből irányít”, csak akkor jön oda, amikor szükséges, vagy ha sokat van melletted, masszíroz, biztat,?
      Az a jó ha végig mellettem van és segít fogja a kezem biztat hiszem ő már sokat látott és megnyugtat ha azt mondja,hogy"nagyon ügyes csak így tovább"

22. Találkoztál-e a szülésed alatt szülésznő tanulóval a kórházban? Hogyan viszonyultál hozzá?
      Tanuló szülésznővel nem, de ott voltak a szülő szobában  5 vagy 6 tanuló, akik végignézték a szülést pont szemből, és az orvosom mellett ott volt egy nagyon fiatal, szerintem frissen doktorált, de lehet hogy még csak a vizsgája előtt álló orvos, aki fantasztikusan figyelmes volt és ugyanúgy segédkezett a szülésnél mint az idősebb orvos, sőt még a helyet is átadta neki időnként, és szülés után meglátogatott minden nap, az idősebb orvos aki felvett aznap meg szülni egyszer sem jött be.
      Engem nem zavart, sőt nem is nagyon tudtam odafigyelni rájuk, mert a kitolásnál jöttek be csapatostul hirtelen, akkor meg már oly mindegy volt nekem.



2012. október 13., szombat

Interjú #1

Krisztina válaszol nekünk elsőként a kérdésekre, fogadjuk szeretettel!

  1. Hol élsz, mi a foglalkozásod, és mióta?
    Maglódon élek, kozmetikus vagyok 2002 óta.
  1. Miért lettél ez, volt-e valami különleges motivációja? Ha újrakezdhetnéd, mit választanál?
    Ez már az újrakezdés részemről. <3
  1. A vajúdásod, ill. szülésed alatt mennyire érezted fontosnak a szülésznő jelenlétét? Pozitív vagy negatív élményed fűződik hozzá?
    A szülésznő nagyon fontos volt számomra. Csak pozitív amit mondhatok róla.
  2. Megnyugtatott az orvos jelenléte a szülésed alatt?
    Igen
  1. Milyen testhelyzetben szültél?
    Császárral szültem, magas egyenesállás miatt
  2. Szültél császármetszéssel? Ha igen, volt-e valami negatív élményed azzal kapcsolatban? Spinális érzéstelenítésben vagy narkózisban zajlott? A párod bent lehetett veled? Mi volt a császármetszés indikációja?
    Igen. A párom csak a vajúdás alatt volt bent, a műtétet kívülről nézhette volna, de az orvos nem javasolta, hiszen csak őket látta volna annyian voltak bent. Epidurális érzéstelenítést kaptam. Oka: magas egyenesállás. Az egyetlen negatívuma az a kellemetlen érzés amikor először fel kellett kelni + a katéter.
  3. Melyik kórház(ak)ban szültél? Meg voltál elégedve a körülményekkel, az ott dolgozókkal?
    Bajcsy Zsilinszky Kórházban szültem Budapesten. A dolgozókkal minden rendben volt. A körülményekről annyit, hogy az elektromos ágy a kórteremben maga a csoda, de minden szobához kellene külön mosdó és mellékhelyiség. A kaja katasztrófa volt. A légkondi borzasztóan hiányzott (40 fok árnyékban + az ablak alatt volt közvetlen a fejem)
  4.  Volt választott orvosod ill. szülésznőd? (Ha többször szültél: legközelebb is őket választottad?) Ha újra szülnél, megint fogadnál szülésznőt illetve orvost?
     
    Volt választott orvosom és szülésnőm is. Újra szülnék velük ha úgy alakulna…
  1. Ki volt bent veled a szülésednél? És mi volt benne a jó ill. volt-e rossz? 
    A férjem volt bent velem a vajúdás alatt 6 órán át. Utána döntöttek a császármetszésről. Nekem jó volt, hogy velem volt.
  2. Volt-e valami komplikáció a szülés előtt/alatt/után? Különösebb nem volt, de a magas egyenesállás kiderítése előtt elég kellemetlenek voltak a vizsgálatok, nagyon fent volt a kicsi.

  3. Van-e olyan beavatkozás, a szülőszobán, amivel nem értesz egyet? 
    Borotválás, de én előtte 1 héttel egy kolléganőmmel intimgyantáztattam magam

  4. Szerinted egy már szült szülésznő jobban, hatékonyabban tud segíteni egy szülő nőnek, vagy ez nem befolyásolja a szakmai részét?
    Mindenképpen úgy gondolon az hatékonyabban tud segíteni aki már szült.
  5. Mi a véleményed arról, hogy külföldön sok helyen a szülésznő végzi a terhesgondozást is?
    Amennyiben megfelelő a felkészültsége szakmailag nem lenne ellene kifogásom.
  6. Szerinted milyen a jó szülésznő, mik azok a tulajdonságok, amik fontosak, hogy meglegyenek benne?
    nyugodt, higgadt ugyanakkor határozott és őszinte
  1. Jártál-e szülésfelkészítésre? Hasznosnak érezted utólag? 
    nem, de szülés előtt 2x is találkoztam a szülésznővel és beszélgettünk sokat

  2. Megnézted szülés előtt a szülőszobát? Megnyugtató volt ez számodra? 
    Megnéztem, és a legkiábrándítóbb az alternatív szülőszoba volt. Rögtön az volt az érzésem, hogy nagyon kényelmetlen a szülőnő és a segítségek számára is. Ezért aztán egy sima szülőszobában kezdtük meg a menetet.
  1. Mit szeretsz/szerettél jobban, ha a szülésznő úgymond a „háttérből irányít”, csak akkor jön oda, amikor szükséges, vagy ha sokat van melletted, masszíroz, bíztat,?
    Szerintem az volt a jó, hogy néha magunkra hagyott a vajúdás alatt, ugyanakkor ő kint monitoron látott mindent.

  2. Találkoztál-e a szülésed alatt szülésznő tanulóval a kórházban? Hogyan viszonyultál hozzá?
    Nem találkoztam, vagy nem volt tudomásom róla

2012. október 11., csütörtök

Üdv az oldalon!

Köszöntök mindenkit az új oldalon, remélem sok érdekes dolgot tudok itt összegyűjteni, amit ti is örömmel olvastok!