Interjú #8

Olvassuk most Adrit, aki 2007 óta szülésznő!

1. Hol élsz, mi a foglalkozásod, és mióta?

Szülésznő vagyok, 2007-ben államvizsgáztam, de foglalkozom még kismama jógával, thai női-, és kismama masszázzsal, valamint ayurvedikus babamasszázs oktatással és kórházi keretek között szüléskíséréssel (dúlasággal).

Elsősorban Budapesten és környékén dolgozom, de oktatást kellő létszám esetén vidéken is vállalok.

Mivel nagyon szeretném az embereket támogatni, folyamatban van, hogy kismama jóga oktatókat is képezzek.

2. Miért lettél ez, volt-e valami különleges motivációja? Ha újrakezdhetnéd, mit választanál?

Az egészségügyet mindig szerettem, már a babáimat is gyógyítottam, műtöttem, ápoltam. Ezt a szakot „véletlenül” választottam, de az első gyakorlati napon beleszerettem. A többi már jött magától. Mindig szerettem volna minél hatékonyabban segíteni, orvosi és alternatív oldalról egyaránt. Ha újrakezdeném, szándékosan jelölném meg a szakot. J

                      

3. Mi az, amit/amiket a legjobban szeretsz a hivatásodban? És mi az, amit nem?

Szeretem látni a gömbölyödő pocakokat, segíteni, hogy egy család szülessen, hogy különösen az első babát várók ne félelemmel közelítsenek a szülés felé, hanem teljes felkészültséggel és biztonság érzéssel. Nagyon élvezem a szülésfelkészítéseket, beleértve már a jógát is, hogy amikor eljön a nagy pillanat, már ismerős legyen ami történik.

Nem szeretem, amikor valaki azért jön, mert nem szeretné megtartani a babáját, de el kell fogadni mindenki döntését. A nőgyógyászati oldalt kevésbé érzem a magaménak.

     

4. Voltak komolyabb holtpontok az életedben, amikor azt mondtad, valami mást csinálnál inkább?

Szerintem ilyen pillanat mindenki életében van, csak nem szabad hagyni, hogy ez a pillanat győzzön. Aki valóban elhivatott, hamar túlteszi magát rajta.

5. Szerinted mi a legnehezebb része a szakmának?

A negatív élményeket legyőzni. Nem mindig könnyű megtalálni az egyensúlyt, hogy empatikus is maradjon az ember, de ne vegye magára túlságosan a problémákat.

6. Hol töltötted a gyakorlatodat? Milyen élményekre emlékszel vele kapcsolatban?
   
   

Az I-es számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán. Az érzelmi skála minden mélységét és magasságát átéltem, de összességében véve szívesen emlékszem vissza erre az időszakra. Mindent láttam, ami ebben a szakmában előfordulhat, és ezért nagyon hálás vagyok.

7. Emlékszel arra az időszakra, amikor még kezdő voltál? Hogyan élted meg, mit volt a legnehezebb elsajátítanod?

Szerencsére a gyakorlat során nagyon hamar kezdtünk „egyedül” dolgozni, így nem volt olyan nagy változás, amikor lekerült a „tanuló” tábla.

Dolgoztam viszont meddőségi centrumban is, ami a gyakorlati idő igen kis részét jelentette, itt sok volt az újdonság, de mindig szerettem a kihívásokat, így kíváncsian tanultam ezt a speciális részt is.

8. Melyik a legszomorúbb élményed, ami a munkád során történt eddig? Hogyan szoktad feldolgozni a nehezebb napokat?

Nem tudok kiemelni egy meghatározóan szomorú eseményt, többször voltam kismamák mellett elhalt magzat esetén, kisebb vagy már nagyobb terhességben, vagy amikor kiderült, hogy baj van, vagy valamilyen csúnya fejlődési rendellenességgel jött világra a kicsi. Ilyenkor próbálok valami szép emléket felidézni, elmegyek sportolni, vagy futni egy nagyot.

9. Volt-e részed olyan élményben, amikor a baba vagy az anya élete csupán a gyors beavatkozáson, vagy a személyzet rutinján múlott?

Többször is. Volt atoniás vérzés, elakadt szülés, sürgős császár, eclampsiás roham… De szerencsére mindig sikerült pozitívan megoldani.

10. A munkahelyeden milyen időközönként van forgás az osztályok között (nőgyógyászat, szülőszoba, gyermekágy)? Szerinted hogyan lenne jobb?
    

Most egy kisebb kórházban dolgozom, itt nincs forgás, mindenki van mindenhol. Az előző munkahelyemen hetente forogtunk, ez is egy kisebb magánintézet volt. Szerintem ez így teljesen jó, mindig változatos.

11. Mesélj egy megható történetet, ami a munkád során ért (ha eszedbe jut ilyen)!

Nehéz kérdés, ebből is rengeteget tudnék mesélni. Az egyik legmeghatóbb talán mégis az volt, amikor egy kismamámat végigkísértem a 14. héttől, hetente jógáztunk, készültünk a szülésre, babamasszázst tanultunk, minden lehetséges módon felkészültünk a kistesó születésére. A szülés egy másik kórházban volt, ezért nem lehettem úgy ott, mint a szülésznője, de én voltam végig bent a szülőszobán. Együtt csináltuk végig a vajúdást, lépcsőztünk, labdáztunk, illóolajoztunk, masszíroztunk, zuhanyoztunk.. Végül, miután megszületett a gyerkőc, könnyes szemmel elmondta, hogy az Anyukája biztos boldogan néz most le rájuk, mert én voltam Rajta kívül az a személy, aki mellett biztonságban érezte magát. „Helyettesíthettem” egy Édesanyát.

12. A vajúdásod, ill. szülésed alatt mennyire érezted fontosnak a szülésznő jelenlétét? Pozitív vagy negatív élményed fűződik hozzá?

Még nem szültem, de biztos nem lesz(ek) könnyű eset.

13. A szülésed alatt pozitívumként vagy negatívumként élted meg, hogy szakmabeli vagy? Azaz: jó dolog sokat tudni, vagy éljen a boldog tudatlanság?
    

Ahogy most elképzelem, rettenetes szülőnő leszek. J Persze ez még változhat.

14. Van-e olyan beavatkozás, a szülőszobán, amivel nem értesz egyet? 
    
    

Talán sokakkal ellentétben én úgy gondolom, hogy igenis lehet jó hatása egy beöntésnek is, illetve a borotválás sem feltétlenül rossz dolog. Ha belegondolunk abba, hogy mennyire ki kell használni minden tized-milliméternyi helyet is, nem elvetendő a beöntés jótékony „térnövelő” hatása. Persze nem a legkellemesebb érzés, de hasznos lehet.

Amivel nem értek egyet, az a felesleges vizsgálgatás, illetve a szülés természetes úton történő haladásának a siettetése (természetesen abban az esetben, ha ez nem feltétlenül indokolt ). Szerencsére azért ma már egyre kevésbé fordul ez elő.

15.  Szerinted egy már szült szülésznő jobban, hatékonyabban tud segíteni egy szülő nőnek, vagy ez nem befolyásolja a szakmai részét?
    
    

Természetesen, ha valaki már szült, másképp tud segíteni, de szerintem a szakmai részen nem sokat változtat.

16. Mi a tapasztalatod, a pszichés állapot mennyire befolyásolja a szülést/vajúdást?
    
    

Nagyon nagy mértékben. Ezért is tartom fontosnak, hogy kellően felkészült legyen a kismama, mire eljön a pillanat. A kilenc hónap elég idő ahhoz, hogy akár teljesen megváltozzon a szüléshez való hozzáállás, csak megfelelő támogatás kell hozzá.

17. Tudsz-e olyan tévhitet mondani, amivel pl. gyakran találkozol a munkád során?
    
    

Vannak, akik félnek a vizsgálattól, nehogy attól induljon be a szülés. Illetve a régi, „bevált” jóslatok, amikor pl. a pocak formájából meg tudják mondani, hogy fiú lesz, vagy lány, vagy milyen nap, milyen pózban fogan jobban a kívánt nemű gyerek.

18. Mi a tapasztalatod, a nők mennyire használják az alternatív eszközöket a vajúdásuk ill. szülésük alatt?
    
    

Egyre inkább. Vannak szélsőségek is, de alapvetően sokan állnak hozzá úgy, hogy a lehető legtermészetesebb módon szüljenek a kórházi keretek között. Minél több tájékoztatást kapnak, minél több lehetőséget megtudnak és kipróbálnak, annál bátrabban alkalmazzák is.

19. Mi a szakmai véleményed a gátmetszés és a beöntés szükségességéről, ill. ajánlatosságáról?
    
    

Ha van rá lehetőség, természetesen a gátvédelem mellett állok. Vannak azonban olyan esetek, amikor a gátmetszés okozza a legkisebb sérülést. Nem szabad feltétlenül erőltetni a mellőzését, mert egy spontán repedés nagyobb sérülést okozhat.

A beöntés is lehet akár hasznos is. Persze kellemetlen, de ha belegondolunk, hogy mennyire van kihasználva a rendelkezésre álló hely a baba által, az a pár milliméter is nagyon sokat segíthet, amit az üres belek adnak. Természetesen túl korán adni sem jó, de túl későn sem, mert az erőlködéstől akár a baba is megszülethet.

20. Mi a véleményed arról, hogy külföldön sok helyen a szülésznő végzi a terhesgondozást is?

Szerintem ezt kellene Magyarországon is bevezetni. Így a szülésznő az egész várandósságot figyelemmel kísérheti. Változatosabb a munka, nagyobb felelősséget igényel, de legalább nagyobb szakmai tudást is. Az orvosnak pedig elég akkor beavatkozni, amikor arra van szükség.

21. Szerinted mi a legfontosabb tulajdonság a szakmádban? Mi az, amit a páciensek leginkább kedvelnek benned szerinted?
    
    

A szakmai tudás mellett az empátia.

Hogy bennem mit kedvelnek, azt Tőlük kellene megkérdezni. J Én igyekszem nem betegként kezelni őket és megtalálni a kapcsolatot az Ember-rel.

22. Hogyan lehetne szerinted megelőzni a kiégést az egészségügyben? Te teszel ellene valamit célzottan?
    
    

Folyamatos változatossággal. Folyamatos továbbképzésekkel.

Én magam igyekeztem és igyekszem minél szélesebb körben tájékozódni, ezért is végeztem el nemcsak az orvosi, hanem az alternatív oldalról is minél több képzést. Szeretnék ezzel másoknak is segíteni, ezért oktatok babamasszázst, és hamarosan kismama jóga oktatókat is.

Ezek mellet fontos szerintem az is, hogy néha teljesen mással foglalkozzon az ember, mint a szakmája. Lehet ez bármi, sport, nyelvtanulás, kirándulás, a lényeg az, hogy az ember ki tudjon kapcsolódni.