Interjú #10

Ma Olga válaszolt nekünk, aki 1983 óta szülésznő!

1. Hol élsz, mi a foglalkozásod, és mióta?

Vas megyében élek 26 éve, diplomás szülésznő vagyok, 1983 óta szülésznő, 7 év megszakítással.(Lakhelyváltozás, gyermeknevelés)

2. Miért lettél ez, volt-e valami különleges motivációja? Ha újrakezdhetnéd, mit választanál? 

Különleges motivációm nem volt, hacsak az nem, hogy szakmaválasztás idején született a húgom, így vonzódásom egy új élet születéséhez személyes élményen át vezetett. Ha újrakezdhetném, ugyanezt a hivatást választanám, megspékelve külföldi tapasztalattal…

3. Mi az, amit/amiket a legjobban szeretsz a hivatásodban? És mi az, amit nem?

Hivatásomban legszebb élmény, csúcsa, a család, (édesanya, édesapa, gyermek) születése, illetve végigkísérni ezen az úton a párt, ha erre személyes igény jelentkezik. Legkevésbé azt szeretem, ha a szülőszoba ajtajában találkozom először a leendő anyával és apával, felvenni velük a kontaktust,  és életük egyik legmeghatározóbb eseményénél asszisztáljak úgy, ahogyan magam is elvárnám mástól.

4. Voltak komolyabb holtpontok az életedben, amikor azt mondtad, valami mást csinálnál inkább?

Legnehezebb időszak a kislányaim pici korában volt, nagyon nehéz volt összeegyeztetni a több műszakos munkarendet a gyermekneveléssel, a kismamák megkeresését teljesíteni a családi élettel összehangolva. Nagyon fárasztó ma is a  készenlét, de valójában nem is mást szerettem volna csinálni, hanem ezt a hivatást gyakorolni másképp.

5. Szerinted mi a legnehezebb része a szakmának?

A veszteség, gyász (vetélés, halvaszülés, beteg gyermek születése stb.) feldolgozása, a részvétel ezeknél az eseteknél, ill. a tehetetlenség érzése.

6. Hol töltötted a gyakorlatodat? Milyen élményekre emlékszel vele kapcsolatban?

Gyakorlatomat a szegedi Női Klinikán végeztem, illetve ott is dolgoztam 3 évig. A rengetegféle esetből „élek” ma is szakmailag, belém vésődött az várandósok iránti feltétlen tisztelet, az idős madámokra ma is felnézek, bár lassan már nincs kitől tanulnom…

7. Emlékszel arra az időszakra, amikor még kezdő voltál? Hogyan élted meg, mit volt a legnehezebb elsajátítanod?

Kezdő szülésznőként a zöldfülűség szörnyen hatott rám. Hatalmas izgalom volt a szülőanya észlelése, a fájdalmai kezelése, a biztatás technikájának, illetve a hitelesség elsajátítása. Azokban az időkben, (1984-et írunk), még nagyon kevés eszköz állt rendelkezésünkre a segítségnyújtást illetően, korlátozva volt a tudásunk, tapasztalatunk hasznosítása a gyakorlatban,  illetve ha megszegtük az orvosok által kitalált szabályokat ( vajúdási pozíció megválasztása, pl. mozgási lehetőség engedélyezése), annak keserves következményeit viselnünk kellett. Az erős hierarchia hátrányosan hat a munkámra.

8. Melyik a legszomorúbb élményed, ami a munkád során történt eddig? Hogyan szoktad feldolgozni a nehezebb napokat?

Az első legmegrázóbb élményem, egy halvaszülés, aminek okát az orvosok akkor még nem tudták. Gyönyörű kislány született volna, terminusban volt a terhesség, és váratlanul halt el az intézményben szülési előkészítés során. Ekkor a legszörnyűbb vége a történetnek a daraboló műtét volt.

A leghatékonyabb feldolgozása a nehezebb napoknak a kolléganőkkel történő átbeszélés, ki-hogyan cselekedett volna ebben az esetben, más intézményben dolgozó szülésznőket is meg szoktam kérdezni egy adott esettel kapcsolatosan. Emellett a stabil családi háttér döntő, hiszen ha csak meghallgatnak, az már fél „gyógyulás” a lelkemnek. Egyébként a kirándulás, úszás, színház, olvasás, szakmai továbbképzés számomra a leghatásosabb.

9. Volt-e részed olyan élményben, amikor a baba vagy az anya élete csupán a gyors beavatkozáson, vagy a személyzet rutinján múlott?

Igen volt, az évek, a „hetedik”érzék sokat segít felismerni a bajt, a megoldást pedig az összeszokott team nagyon gyorsan tudja kivitelezni.

10. A munkahelyeden milyen időközönként van forgás az osztályok között (nőgyógyászat, szülőszoba, gyermekágy)? Szerinted hogyan lenne jobb?
    A munkahelyemen folyamatosan vagyunk beosztva mindhárom helyre, hiszen a 21 ágyas osztályon mindenkinek, mindent tudni kell. Persze a szülőszoba  rang, de nemcsak szülészeti betegekkel van dolgunk. Természetesen egy állandó team megfelelőbb lenne a szülőszobán, pláne ha mi szülésznők gondozhatnánk a várandósokat, így egy ismert, állandó team várná szülni az édesanyákat, aki ismer minden szülésznőt és nem a paraszolvencia mozgatná az ügyet…
    
    
11. Mesélj egy megható történetet, ami a munkád során ért (ha eszedbe jut ilyen)!
    

Számomra az első szülés, amit gyakorlati időm alatt láttam nagyon megható élmény volt, olyannyira, hogy megkönnyeztem, hiszen a testvérem is azokban az időkben született.

12. A vajúdásod, ill. szülésed alatt mennyire érezted fontosnak a szülésznő jelenlétét? Pozitív vagy negatív élményed fűződik hozzá?
    Az első kislányom születésekor a szülésznő kolléganő egyedül hagyott, amit annyira nem is bántam, mert nem voltunk közeli kapcsolatban. A második kislányom születésekor már volt megkért szülésznőm, aki rendkívül jó hatással volt rám a biztatásával, Azóta is jó barátságban vagyunk, ismeri már nemcsak a testem, de a lelkem is.

13. Szültél császármetszéssel? Ha igen, volt-e valami negatív élményed azzal kapcsolatban? Spinális érzéstelenítésben vagy narkózisban zajlott? A párod bent lehetett veled? Mi volt a császármetszés indikációja?
    Nem.
    
    
14. Megnyugtatott az orvos jelenléte a szülésed alatt?
    Sokat nem volt velem, komplikációmentes volt a szülésem, így azt hiszem a szülésznő számomra biztosabb pont volt.
    
    
15. Milyen testhelyzetben szültél?
    Hanyatt fekve
    
    
16. Melyik kórházban? Meg voltál elégedve a körülményekkel, az ott dolgozókkal?
    Celldömölk. Igen, elégedett voltam a dolgozókkal, kiemelt figyelmet kaptam.
    
    
17. Volt választott orvosod ill. szülésznőd?
    Igen. A második szülésemnél (1992) volt választott szülésznőm.
    
    
18. Ki volt bent veled a szülésednél? És mi volt benne a jó ill. volt-e rossz?
    Senki nem volt benn velem, mert akkor még nem lehetett.
    
    
19. A szülésed alatt pozitívumként vagy negatívumként élted meg, hogy szakmabeli vagy? Azaz: jó dolog sokat tudni, vagy éljen a boldog tudatlanság?
    Nem éltem meg negatív élményként.
    
    
20. Van-e olyan beavatkozás, a szülőszobán, amivel nem értesz egyet?
    Igen. A gyakori hüvelyi vizsgálat
    
    
21. Szerinted egy már szült szülésznő jobban, hatékonyabban tud segíteni egy szülő nőnek, vagy ez nem befolyásolja a szakmai részét?
    Igen, a személyes élmény segít megérteni a várandós lelki és testi állapotát. A félelemtől kezdve a fájdalmon keresztül a bizonytalanságérzésig. Könnyebben bele tudom élni a helyzetükbe magam.
    
    
22. Mi a tapasztalatod, a pszichés állapot mennyire befolyásolja a szülést/vajúdást (vagy nem szülésznők esetében a betegség kimenetelét, a gyógyulást)?
    Tényleg fejben dől el minden. A bizalom érzése magamban és másban döntő jelentőségű.
    
    
23. Tudsz-e olyan tévhitet mondani, amivel pl. gyakran találkozol a munkád során? 

            Nem jól tájékozottak a kismamák, vagy ellenkezőleg, .

24. Mi a tapasztalatod, a nők mennyire használják az alternatív eszközöket a vajúdásuk ill. szülésük alatt?

          Amennyire csak lehet, és ha van mivel, élnek a lehetőséggel.

25. Mi a szakmai véleményed a gátmetszés és a beöntés szükségességéről, ill. ajánlatosságáról?

A beöntést nem ellenzem, de nem is szorgalmazom „tűzön-vízen ”át. Az alsó bélszakasz kiürítése még pozitívan is hathat a tágulásra, valamint szüléskor nem frusztrálódik az anya, hogy a gyerekkel együtt a széklet is jön.

26. Mi a véleményed arról, hogy külföldön sok helyen a szülésznő végzi a terhesgondozást is?

Támogatom. Nagyon nehéz felvenni a kontaktust egy ismeretlennel a szülőszobán, elérni, hogy elfogadjon, bízzon bennem. Másrészt a várandósnak is jó, ha nem ismeretlenek veszik körül szülése során, ami az életének egyik nagy fordulópontja. Ennek köszönhető, hogy egyre több várandós veszi fel a kapcsolatot szülésznővel már terhessége kezdetén.

27. Szerinted mi a legfontosabb tulajdonság a szakmádban? Mi az, amit a páciensek leginkább kedvelnek benned szerinted?

Mindenekelőtt a megértés a legfontosabb. A felkészültnek, naprakésznek kell lenni szakmailag, egy picit előbbre járni gondolatban a várandósnál, hogy érezze fontos nekem az ő gyermeke, a történés, ami körülötte, benne zajlik. Empatikusan kell kezelni az édesanyát, a leendő édesapát, a családot. Így lehet csak kerek a szülésznői hivatás.

28. Hogyan lehetne szerinted megelőzni a kiégést az egészségügyben? Te teszel ellene valamit célzottan? 

A kiégés ellen, a munkahelyemen stresszkezelő tréningen lehet részt venni, ami számomra rendkívül hasznos volt. Ezen kívül szülésre felkészítő klubot szervezek, vezetek, ahol heti egyszer feltöltődöm a beszélgetések során. Az olvasás elmaradhatatlan része az estéimnek, a színház, a kirándulás, úszás is alaposan kikapcsol. Szeretek tanulni, az új ismereteket a gyakorlatban hasznosítani.

29. Van-e olyan szakmához kapcsolódó könyv vagy film, amit szívesen ajánlanál? (nem feltétlenül tankönyv, csak eü, orvostudomány, stb-vel kapcsolatos).

         Babis- 2011-es film.

Könyvek:Raffai Jenő: Megfogantam, tehát vagyok   Az elme fogantatása

Hidas György-Raffai Jenő- Vollner Judit: Lelki köldökzsinór,

Virginia Satir: A család együttélésének művészete

Varga Katalin-Suhai Gábor: Szülés-születés- lélektanon innen, és túl- Pólya kiadóAz űrlap teteje

A legszebb dolog-Happy event c. francia film: Egy francia filmdráma, amely a gyermekáldásról és annak pozitív és negatív velejáróiról szól. Én, mint gyermekimádó természetesen imádtam a filmet! A film kerüli a kliséket és bemutatja, hogy egy gyerek születése hogyan hat egy pár életére.