Interjú #10

Ma Olga válaszolt nekünk, aki 1983 óta szülésznő!

1. Hol élsz, mi a foglalkozásod, és mióta?

Vas megyében élek 26 éve, diplomás szülésznő vagyok, 1983 óta szülésznő, 7 év megszakítással.(Lakhelyváltozás, gyermeknevelés)

2. Miért lettél ez, volt-e valami különleges motivációja? Ha újrakezdhetnéd, mit választanál? 

Különleges motivációm nem volt, hacsak az nem, hogy szakmaválasztás idején született a húgom, így vonzódásom egy új élet születéséhez személyes élményen át vezetett. Ha újrakezdhetném, ugyanezt a hivatást választanám, megspékelve külföldi tapasztalattal…

3. Mi az, amit/amiket a legjobban szeretsz a hivatásodban? És mi az, amit nem?

Hivatásomban legszebb élmény, csúcsa, a család, (édesanya, édesapa, gyermek) születése, illetve végigkísérni ezen az úton a párt, ha erre személyes igény jelentkezik. Legkevésbé azt szeretem, ha a szülőszoba ajtajában találkozom először a leendő anyával és apával, felvenni velük a kontaktust,  és életük egyik legmeghatározóbb eseményénél asszisztáljak úgy, ahogyan magam is elvárnám mástól.

4. Voltak komolyabb holtpontok az életedben, amikor azt mondtad, valami mást csinálnál inkább?

Legnehezebb időszak a kislányaim pici korában volt, nagyon nehéz volt összeegyeztetni a több műszakos munkarendet a gyermekneveléssel, a kismamák megkeresését teljesíteni a családi élettel összehangolva. Nagyon fárasztó ma is a  készenlét, de valójában nem is mást szerettem volna csinálni, hanem ezt a hivatást gyakorolni másképp.

5. Szerinted mi a legnehezebb része a szakmának?

A veszteség, gyász (vetélés, halvaszülés, beteg gyermek születése stb.) feldolgozása, a részvétel ezeknél az eseteknél, ill. a tehetetlenség érzése.

6. Hol töltötted a gyakorlatodat? Milyen élményekre emlékszel vele kapcsolatban?

Gyakorlatomat a szegedi Női Klinikán végeztem, illetve ott is dolgoztam 3 évig. A rengetegféle esetből „élek” ma is szakmailag, belém vésődött az várandósok iránti feltétlen tisztelet, az idős madámokra ma is felnézek, bár lassan már nincs kitől tanulnom…

7. Emlékszel arra az időszakra, amikor még kezdő voltál? Hogyan élted meg, mit volt a legnehezebb elsajátítanod?

Kezdő szülésznőként a zöldfülűség szörnyen hatott rám. Hatalmas izgalom volt a szülőanya észlelése, a fájdalmai kezelése, a biztatás technikájának, illetve a hitelesség elsajátítása. Azokban az időkben, (1984-et írunk), még nagyon kevés eszköz állt rendelkezésünkre a segítségnyújtást illetően, korlátozva volt a tudásunk, tapasztalatunk hasznosítása a gyakorlatban,  illetve ha megszegtük az orvosok által kitalált szabályokat ( vajúdási pozíció megválasztása, pl. mozgási lehetőség engedélyezése), annak keserves következményeit viselnünk kellett. Az erős hierarchia hátrányosan hat a munkámra.

8. Melyik a legszomorúbb élményed, ami a munkád során történt eddig? Hogyan szoktad feldolgozni a nehezebb napokat?

Az első legmegrázóbb élményem, egy halvaszülés, aminek okát az orvosok akkor még nem tudták. Gyönyörű kislány született volna, terminusban volt a terhesség, és váratlanul halt el az intézményben szülési előkészítés során. Ekkor a legszörnyűbb vége a történetnek a daraboló műtét volt.

A leghatékonyabb feldolgozása a nehezebb napoknak a kolléganőkkel történő átbeszélés, ki-hogyan cselekedett volna ebben az esetben, más intézményben dolgozó szülésznőket is meg szoktam kérdezni egy adott esettel kapcsolatosan. Emellett a stabil családi háttér döntő, hiszen ha csak meghallgatnak, az már fél „gyógyulás” a lelkemnek. Egyébként a kirándulás, úszás, színház, olvasás, szakmai továbbképzés számomra a leghatásosabb.

9. Volt-e részed olyan élményben, amikor a baba vagy az anya élete csupán a gyors beavatkozáson, vagy a személyzet rutinján múlott?

Igen volt, az évek, a „hetedik”érzék sokat segít felismerni a bajt, a megoldást pedig az összeszokott team nagyon gyorsan tudja kivitelezni.

10. A munkahelyeden milyen időközönként van forgás az osztályok között (nőgyógyászat, szülőszoba, gyermekágy)? Szerinted hogyan lenne jobb?
    A munkahelyemen folyamatosan vagyunk beosztva mindhárom helyre, hiszen a 21 ágyas osztályon mindenkinek, mindent tudni kell. Persze a szülőszoba  rang, de nemcsak szülészeti betegekkel van dolgunk. Természetesen egy állandó team megfelelőbb lenne a szülőszobán, pláne ha mi szülésznők gondozhatnánk a várandósokat, így egy ismert, állandó team várná szülni az édesanyákat, aki ismer minden szülésznőt és nem a paraszolvencia mozgatná az ügyet…
    
    
11. Mesélj egy megható történetet, ami a munkád során ért (ha eszedbe jut ilyen)!
    

Számomra az első szülés, amit gyakorlati időm alatt láttam nagyon megható élmény volt, olyannyira, hogy megkönnyeztem, hiszen a testvérem is azokban az időkben született.

12. A vajúdásod, ill. szülésed alatt mennyire érezted fontosnak a szülésznő jelenlétét? Pozitív vagy negatív élményed fűződik hozzá?
    Az első kislányom születésekor a szülésznő kolléganő egyedül hagyott, amit annyira nem is bántam, mert nem voltunk közeli kapcsolatban. A második kislányom születésekor már volt megkért szülésznőm, aki rendkívül jó hatással volt rám a biztatásával, Azóta is jó barátságban vagyunk, ismeri már nemcsak a testem, de a lelkem is.

13. Szültél császármetszéssel? Ha igen, volt-e valami negatív élményed azzal kapcsolatban? Spinális érzéstelenítésben vagy narkózisban zajlott? A párod bent lehetett veled? Mi volt a császármetszés indikációja?
    Nem.
    
    
14. Megnyugtatott az orvos jelenléte a szülésed alatt?
    Sokat nem volt velem, komplikációmentes volt a szülésem, így azt hiszem a szülésznő számomra biztosabb pont volt.
    
    
15. Milyen testhelyzetben szültél?
    Hanyatt fekve
    
    
16. Melyik kórházban? Meg voltál elégedve a körülményekkel, az ott dolgozókkal?
    Celldömölk. Igen, elégedett voltam a dolgozókkal, kiemelt figyelmet kaptam.
    
    
17. Volt választott orvosod ill. szülésznőd?
    Igen. A második szülésemnél (1992) volt választott szülésznőm.
    
    
18. Ki volt bent veled a szülésednél? És mi volt benne a jó ill. volt-e rossz?
    Senki nem volt benn velem, mert akkor még nem lehetett.
    
    
19. A szülésed alatt pozitívumként vagy negatívumként élted meg, hogy szakmabeli vagy? Azaz: jó dolog sokat tudni, vagy éljen a boldog tudatlanság?
    Nem éltem meg negatív élményként.
    
    
20. Van-e olyan beavatkozás, a szülőszobán, amivel nem értesz egyet?
    Igen. A gyakori hüvelyi vizsgálat
    
    
21. Szerinted egy már szült szülésznő jobban, hatékonyabban tud segíteni egy szülő nőnek, vagy ez nem befolyásolja a szakmai részét?
    Igen, a személyes élmény segít megérteni a várandós lelki és testi állapotát. A félelemtől kezdve a fájdalmon keresztül a bizonytalanságérzésig. Könnyebben bele tudom élni a helyzetükbe magam.
    
    
22. Mi a tapasztalatod, a pszichés állapot mennyire befolyásolja a szülést/vajúdást (vagy nem szülésznők esetében a betegség kimenetelét, a gyógyulást)?
    Tényleg fejben dől el minden. A bizalom érzése magamban és másban döntő jelentőségű.
    
    
23. Tudsz-e olyan tévhitet mondani, amivel pl. gyakran találkozol a munkád során? 

            Nem jól tájékozottak a kismamák, vagy ellenkezőleg, .

24. Mi a tapasztalatod, a nők mennyire használják az alternatív eszközöket a vajúdásuk ill. szülésük alatt?

          Amennyire csak lehet, és ha van mivel, élnek a lehetőséggel.

25. Mi a szakmai véleményed a gátmetszés és a beöntés szükségességéről, ill. ajánlatosságáról?

A beöntést nem ellenzem, de nem is szorgalmazom „tűzön-vízen ”át. Az alsó bélszakasz kiürítése még pozitívan is hathat a tágulásra, valamint szüléskor nem frusztrálódik az anya, hogy a gyerekkel együtt a széklet is jön.

26. Mi a véleményed arról, hogy külföldön sok helyen a szülésznő végzi a terhesgondozást is?

Támogatom. Nagyon nehéz felvenni a kontaktust egy ismeretlennel a szülőszobán, elérni, hogy elfogadjon, bízzon bennem. Másrészt a várandósnak is jó, ha nem ismeretlenek veszik körül szülése során, ami az életének egyik nagy fordulópontja. Ennek köszönhető, hogy egyre több várandós veszi fel a kapcsolatot szülésznővel már terhessége kezdetén.

27. Szerinted mi a legfontosabb tulajdonság a szakmádban? Mi az, amit a páciensek leginkább kedvelnek benned szerinted?

Mindenekelőtt a megértés a legfontosabb. A felkészültnek, naprakésznek kell lenni szakmailag, egy picit előbbre járni gondolatban a várandósnál, hogy érezze fontos nekem az ő gyermeke, a történés, ami körülötte, benne zajlik. Empatikusan kell kezelni az édesanyát, a leendő édesapát, a családot. Így lehet csak kerek a szülésznői hivatás.

28. Hogyan lehetne szerinted megelőzni a kiégést az egészségügyben? Te teszel ellene valamit célzottan? 

A kiégés ellen, a munkahelyemen stresszkezelő tréningen lehet részt venni, ami számomra rendkívül hasznos volt. Ezen kívül szülésre felkészítő klubot szervezek, vezetek, ahol heti egyszer feltöltődöm a beszélgetések során. Az olvasás elmaradhatatlan része az estéimnek, a színház, a kirándulás, úszás is alaposan kikapcsol. Szeretek tanulni, az új ismereteket a gyakorlatban hasznosítani.

29. Van-e olyan szakmához kapcsolódó könyv vagy film, amit szívesen ajánlanál? (nem feltétlenül tankönyv, csak eü, orvostudomány, stb-vel kapcsolatos).

         Babis- 2011-es film.

Könyvek:Raffai Jenő: Megfogantam, tehát vagyok   Az elme fogantatása

Hidas György-Raffai Jenő- Vollner Judit: Lelki köldökzsinór,

Virginia Satir: A család együttélésének művészete

Varga Katalin-Suhai Gábor: Szülés-születés- lélektanon innen, és túl- Pólya kiadóAz űrlap teteje

A legszebb dolog-Happy event c. francia film: Egy francia filmdráma, amely a gyermekáldásról és annak pozitív és negatív velejáróiról szól. Én, mint gyermekimádó természetesen imádtam a filmet! A film kerüli a kliséket és bemutatja, hogy egy gyerek születése hogyan hat egy pár életére.

Interjú #9

Tímár Márta tolmácsként dolgozik, és nemrég adott életét gyermekének, így friss élményekről tud nekünk beszámolni.

1. Hol élsz, mi a foglalkozásod, és mióta?

Budapesten élek, saját vállalkozásunkban 5 éve tevékenykedem, többnyire szervezéssel, tolmácsolással foglalkozom, és egyetemi hallgató vagyok (pszichológiát hallgatok).

2. Miért lettél ez, volt-e valami különleges motivációja? Ha újrakezdhetnéd, mit választanál?
   A férjem munkája révén (tetoválóművész) kerültem ebbe a szakmába. Korábban soha nem gondoltam volna, hogy ezt a szubkultúrát ilyen közelről fogom megismerni. Mindent ugyanígy csinálnék, szeretem ezt a művészeti ágazatot és a „művészfelfogás” is közelebb áll a személyiségemhez.
   
3. Mikor mentél ki külföldre, és annak mi volt a fő oka?
   Jó pár évet töltöttem külföldön, kezdetben hegyi túra- és sívidékeken dolgoztam 5 évet vendéglátásban, majd a jelenlegi munkám során jártam külföldi tetováló üzletekben, találkozókon vendégművészek mellett tolmácsként.
   
4. Ha szültél már, mi az, ami kint teljesen más, mint itthon?Éppen a közelmúltban szültem (10.22.), viszont itthon, ezért e téren csak az adott kórházra vonatkozóan tudok nyilatkozni.

5. A vajúdásod, ill. szülésed alatt mennyire érezted fontosnak a szülésznő jelenlétét? Pozitív vagy negatív élményed fűződik hozzá?
   Nagyon fontosnak éreztem. Tudatosan készültem a szülésre, már a várandósságom elején el kezdtem felkutatni a számomra megfelelő embereket, akiket szerettem volna, hogy életem e meghatározó eseményén a segítőim legyenek. Abszolút pozitív élmény számomra. Nyilvánvalóan egyben a legfájdalmasabb is, de ez hozzátartozik. A segítőimnek hála viszont csodálatos marad számomra örökké. Hadd köszönjem meg ezúton is Kondor Kata szülésznőnek és Lénárd Orsi dúlának azt a felbecsülhetetlen támogatást, amit nyújtottak számomra! Kata amellett, hogy maximálisan felkészült, rendkívüli érzékenységgel rendelkezik, és abszolút felismeri és érzi, hogy mi viszi előrébb a dolgokat úgy, hogy közben minél inkább a természetesség mentén marad. Orsi pedig mondhatni gondolatolvasó, szavak nélkül tudta mindig mit tegyen, amivel segítségemre lehet. Férjemet, aki szintén velünk volt, elbűvölte, hogy ez a két nő beszéd nélkül is milyen tökéletességgel belesimul az eseményekbe, és együtt áramol a fájdalmaimmal, mintha az egész egy tánc lenne. Kevés azon szakemberek száma, akik ilyen alázattal, érzékenységgel és felkészültséggel élnek a hivatásuknak, mint ők!
   
6. Megnyugtatott az orvos jelenléte a szülésed alatt?

A szülésznőm jelenléte maximálisan megadta számomra a „szakmai biztonságot”, emellett emberi támogatása is hozzájárult ahhoz a nagy ölelő segítséghez, amit a  férjem és a dúlám adott nekem. Külön az orvos jelenléte számomra nem volt jelentős megnyugtatás szempontjából. Egy nagyon szimpatikus (egyébként nigériai származású) orvos volt velünk (fogadott orvosomat helyettesítette) és amiért nagyon hálás vagyok neki az, hogy hagyta a szülésznőt nyugodtan dolgozni a saját érzései szerint. Éppen ez miatt viszont fontosnak tartom a választott orvost, mert a szemlélete nagyban befolyásolja azt, milyen élménnyé válik a szülés.

7. Milyen testhelyzetben szültél?

A kitolási rész a szülőágyon történt már, de a vajúdás alatt a kádtól a bordásfalon át a szülősámliig megfordultam mindenhol, amit az alternatív szoba nyújtani tudott.

8. Melyik kórház(ak)ban szültél? Meg voltál elégedve a körülményekkel, az ott dolgozókkal?
   A budapesti Szent Imre Kórházban szültem és maximálisan elégedett voltam. Volt fogadott csecsemős nővérünk, de a többi nővér, orvos is ugyanúgy kedves volt hozzám.

9. Volt választott orvosod ill. szülésznőd? (Ha többször szültél: legközelebb is őket választottad?) Ha újra szülnél, megint fogadnál szülésznőt illetve orvost?
   Volt igen, mindkettő. Ha újból szülök, újra Katával szeretnék. Az orvosom sajnos nem tudott jelen lenni, de legközelebb szívesen szülnék vele, de akár a helyettes orvossal is, aki jelen volt (dec.1-től választott szülésznő esetén kell választott orvos is).
   
10. Ki volt bent veled a szülésednél? És mi volt benne a jó ill. volt-e rossz? 
    A férjem és a dúlánk volt velünk. Nagyon nagy segítség volt Orsi támogatása, akár a borogatásra, masszázsra, akár a biztatásokra gondolok. A férjem jelenléte pedig elmondhatatlanul nagy segítség volt. Olyan szélsőségeket éltem meg a fájdalom terén, amit előtte elképzelni sem tudtam! Úgy érzem nélküle nem lettem volna képes így végigcsinálni, ezért ezúton is nagyon köszönöm, amit értem tett!
    
11. Volt-e valami komplikáció a szülés előtt/alatt/után?
    Nem, semmi.
    
12. Van-e olyan beavatkozás, a szülőszobán, amivel nem értesz egyet? 
    Nem, mindenről megkérdeztek, és mindenben dönthettem.
    
13. Szerinted egy már szült szülésznő jobban, hatékonyabban tud segíteni egy szülő nőnek, vagy ez nem befolyásolja a szakmai részét?
    Úgy gondolom bárki lehet kifogástalan szakmailag, de egy szülés ennél sokkal összetetebb, sokkal több. Szerintem ide kell az az érzékenység, amit csakis egy Anya ismerhet, az a nő, aki világra hozta a gyermekét és átélte mindazt, ami minket nőket anyává tett. Ezt nem lehet megtanulni, sem elképzelni.
    
14. Mi a véleményed arról, hogy külföldön sok helyen a szülésznő végzi a terhesgondozást is?
    Abszolút jónak gondolom. Ha felkészült, akkor szerintem tökéletesen el tudja látni ezt a feladatot.
    
15. Szerinted milyen a jó szülésznő, mik azok a tulajdonságok, amik fontosak, hogy meglegyenek benne?
    Szerintem olyan, mint Kata..szakmailag nagyon felkészült, alázatos, lelkiismeretes, empatikus, intuitív...és mindent elkövet a háborítatlan szülésért, születésért. Olyan, akinek a lénye is azt árasztja, hogy ő erre született.
    
16. Van-e valami olyan, amit a következő terhességed alatt (ha lesz, vagy ha lenne) máshogy csinálnál? 
    Azt hiszem minden tőlem telhetőt megtettem, a második babámnál is erre fogok törekedni.
    
17. Jártál-e szülésfelkészítésre? Hasznosnak érezted utólag?
    Nem vettem részt ilyen tanfolyamon.
    
18. Van-e valami, amit hiányoltál a szülőszobáról? 
    Nem, mindenem meg volt, aminek szükségét éreztem.
    
19. Megnézted szülés előtt a szülőszobát? Megnyugtató volt ez számodra?
    Igen és hasznosnak éreztem.
    
20. Mit szeretsz/szerettél jobban, ha a szülésznő úgymond a „háttérből irányít”, csak akkor jön oda, amikor szükséges, vagy ha sokat van melletted, masszíroz, biztat,?
    Csendesen, háttérből támogattak, mert erre volt szükségem és ezt felismerték.
    
21. Találkoztál-e a szülésed alatt szülésznő tanulóval a kórházban? Hogyan viszonyultál hozzá?Nem, nem találkoztam.

Interjú #8

Olvassuk most Adrit, aki 2007 óta szülésznő!

1. Hol élsz, mi a foglalkozásod, és mióta?

Szülésznő vagyok, 2007-ben államvizsgáztam, de foglalkozom még kismama jógával, thai női-, és kismama masszázzsal, valamint ayurvedikus babamasszázs oktatással és kórházi keretek között szüléskíséréssel (dúlasággal).

Elsősorban Budapesten és környékén dolgozom, de oktatást kellő létszám esetén vidéken is vállalok.

Mivel nagyon szeretném az embereket támogatni, folyamatban van, hogy kismama jóga oktatókat is képezzek.

2. Miért lettél ez, volt-e valami különleges motivációja? Ha újrakezdhetnéd, mit választanál?

Az egészségügyet mindig szerettem, már a babáimat is gyógyítottam, műtöttem, ápoltam. Ezt a szakot „véletlenül” választottam, de az első gyakorlati napon beleszerettem. A többi már jött magától. Mindig szerettem volna minél hatékonyabban segíteni, orvosi és alternatív oldalról egyaránt. Ha újrakezdeném, szándékosan jelölném meg a szakot. J

                      

3. Mi az, amit/amiket a legjobban szeretsz a hivatásodban? És mi az, amit nem?

Szeretem látni a gömbölyödő pocakokat, segíteni, hogy egy család szülessen, hogy különösen az első babát várók ne félelemmel közelítsenek a szülés felé, hanem teljes felkészültséggel és biztonság érzéssel. Nagyon élvezem a szülésfelkészítéseket, beleértve már a jógát is, hogy amikor eljön a nagy pillanat, már ismerős legyen ami történik.

Nem szeretem, amikor valaki azért jön, mert nem szeretné megtartani a babáját, de el kell fogadni mindenki döntését. A nőgyógyászati oldalt kevésbé érzem a magaménak.

     

4. Voltak komolyabb holtpontok az életedben, amikor azt mondtad, valami mást csinálnál inkább?

Szerintem ilyen pillanat mindenki életében van, csak nem szabad hagyni, hogy ez a pillanat győzzön. Aki valóban elhivatott, hamar túlteszi magát rajta.

5. Szerinted mi a legnehezebb része a szakmának?

A negatív élményeket legyőzni. Nem mindig könnyű megtalálni az egyensúlyt, hogy empatikus is maradjon az ember, de ne vegye magára túlságosan a problémákat.

6. Hol töltötted a gyakorlatodat? Milyen élményekre emlékszel vele kapcsolatban?
   
   

Az I-es számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán. Az érzelmi skála minden mélységét és magasságát átéltem, de összességében véve szívesen emlékszem vissza erre az időszakra. Mindent láttam, ami ebben a szakmában előfordulhat, és ezért nagyon hálás vagyok.

7. Emlékszel arra az időszakra, amikor még kezdő voltál? Hogyan élted meg, mit volt a legnehezebb elsajátítanod?

Szerencsére a gyakorlat során nagyon hamar kezdtünk „egyedül” dolgozni, így nem volt olyan nagy változás, amikor lekerült a „tanuló” tábla.

Dolgoztam viszont meddőségi centrumban is, ami a gyakorlati idő igen kis részét jelentette, itt sok volt az újdonság, de mindig szerettem a kihívásokat, így kíváncsian tanultam ezt a speciális részt is.

8. Melyik a legszomorúbb élményed, ami a munkád során történt eddig? Hogyan szoktad feldolgozni a nehezebb napokat?

Nem tudok kiemelni egy meghatározóan szomorú eseményt, többször voltam kismamák mellett elhalt magzat esetén, kisebb vagy már nagyobb terhességben, vagy amikor kiderült, hogy baj van, vagy valamilyen csúnya fejlődési rendellenességgel jött világra a kicsi. Ilyenkor próbálok valami szép emléket felidézni, elmegyek sportolni, vagy futni egy nagyot.

9. Volt-e részed olyan élményben, amikor a baba vagy az anya élete csupán a gyors beavatkozáson, vagy a személyzet rutinján múlott?

Többször is. Volt atoniás vérzés, elakadt szülés, sürgős császár, eclampsiás roham… De szerencsére mindig sikerült pozitívan megoldani.

10. A munkahelyeden milyen időközönként van forgás az osztályok között (nőgyógyászat, szülőszoba, gyermekágy)? Szerinted hogyan lenne jobb?
    

Most egy kisebb kórházban dolgozom, itt nincs forgás, mindenki van mindenhol. Az előző munkahelyemen hetente forogtunk, ez is egy kisebb magánintézet volt. Szerintem ez így teljesen jó, mindig változatos.

11. Mesélj egy megható történetet, ami a munkád során ért (ha eszedbe jut ilyen)!

Nehéz kérdés, ebből is rengeteget tudnék mesélni. Az egyik legmeghatóbb talán mégis az volt, amikor egy kismamámat végigkísértem a 14. héttől, hetente jógáztunk, készültünk a szülésre, babamasszázst tanultunk, minden lehetséges módon felkészültünk a kistesó születésére. A szülés egy másik kórházban volt, ezért nem lehettem úgy ott, mint a szülésznője, de én voltam végig bent a szülőszobán. Együtt csináltuk végig a vajúdást, lépcsőztünk, labdáztunk, illóolajoztunk, masszíroztunk, zuhanyoztunk.. Végül, miután megszületett a gyerkőc, könnyes szemmel elmondta, hogy az Anyukája biztos boldogan néz most le rájuk, mert én voltam Rajta kívül az a személy, aki mellett biztonságban érezte magát. „Helyettesíthettem” egy Édesanyát.

12. A vajúdásod, ill. szülésed alatt mennyire érezted fontosnak a szülésznő jelenlétét? Pozitív vagy negatív élményed fűződik hozzá?

Még nem szültem, de biztos nem lesz(ek) könnyű eset.

13. A szülésed alatt pozitívumként vagy negatívumként élted meg, hogy szakmabeli vagy? Azaz: jó dolog sokat tudni, vagy éljen a boldog tudatlanság?
    

Ahogy most elképzelem, rettenetes szülőnő leszek. J Persze ez még változhat.

14. Van-e olyan beavatkozás, a szülőszobán, amivel nem értesz egyet? 
    
    

Talán sokakkal ellentétben én úgy gondolom, hogy igenis lehet jó hatása egy beöntésnek is, illetve a borotválás sem feltétlenül rossz dolog. Ha belegondolunk abba, hogy mennyire ki kell használni minden tized-milliméternyi helyet is, nem elvetendő a beöntés jótékony „térnövelő” hatása. Persze nem a legkellemesebb érzés, de hasznos lehet.

Amivel nem értek egyet, az a felesleges vizsgálgatás, illetve a szülés természetes úton történő haladásának a siettetése (természetesen abban az esetben, ha ez nem feltétlenül indokolt ). Szerencsére azért ma már egyre kevésbé fordul ez elő.

15.  Szerinted egy már szült szülésznő jobban, hatékonyabban tud segíteni egy szülő nőnek, vagy ez nem befolyásolja a szakmai részét?
    
    

Természetesen, ha valaki már szült, másképp tud segíteni, de szerintem a szakmai részen nem sokat változtat.

16. Mi a tapasztalatod, a pszichés állapot mennyire befolyásolja a szülést/vajúdást?
    
    

Nagyon nagy mértékben. Ezért is tartom fontosnak, hogy kellően felkészült legyen a kismama, mire eljön a pillanat. A kilenc hónap elég idő ahhoz, hogy akár teljesen megváltozzon a szüléshez való hozzáállás, csak megfelelő támogatás kell hozzá.

17. Tudsz-e olyan tévhitet mondani, amivel pl. gyakran találkozol a munkád során?
    
    

Vannak, akik félnek a vizsgálattól, nehogy attól induljon be a szülés. Illetve a régi, „bevált” jóslatok, amikor pl. a pocak formájából meg tudják mondani, hogy fiú lesz, vagy lány, vagy milyen nap, milyen pózban fogan jobban a kívánt nemű gyerek.

18. Mi a tapasztalatod, a nők mennyire használják az alternatív eszközöket a vajúdásuk ill. szülésük alatt?
    
    

Egyre inkább. Vannak szélsőségek is, de alapvetően sokan állnak hozzá úgy, hogy a lehető legtermészetesebb módon szüljenek a kórházi keretek között. Minél több tájékoztatást kapnak, minél több lehetőséget megtudnak és kipróbálnak, annál bátrabban alkalmazzák is.

19. Mi a szakmai véleményed a gátmetszés és a beöntés szükségességéről, ill. ajánlatosságáról?
    
    

Ha van rá lehetőség, természetesen a gátvédelem mellett állok. Vannak azonban olyan esetek, amikor a gátmetszés okozza a legkisebb sérülést. Nem szabad feltétlenül erőltetni a mellőzését, mert egy spontán repedés nagyobb sérülést okozhat.

A beöntés is lehet akár hasznos is. Persze kellemetlen, de ha belegondolunk, hogy mennyire van kihasználva a rendelkezésre álló hely a baba által, az a pár milliméter is nagyon sokat segíthet, amit az üres belek adnak. Természetesen túl korán adni sem jó, de túl későn sem, mert az erőlködéstől akár a baba is megszülethet.

20. Mi a véleményed arról, hogy külföldön sok helyen a szülésznő végzi a terhesgondozást is?

Szerintem ezt kellene Magyarországon is bevezetni. Így a szülésznő az egész várandósságot figyelemmel kísérheti. Változatosabb a munka, nagyobb felelősséget igényel, de legalább nagyobb szakmai tudást is. Az orvosnak pedig elég akkor beavatkozni, amikor arra van szükség.

21. Szerinted mi a legfontosabb tulajdonság a szakmádban? Mi az, amit a páciensek leginkább kedvelnek benned szerinted?
    
    

A szakmai tudás mellett az empátia.

Hogy bennem mit kedvelnek, azt Tőlük kellene megkérdezni. J Én igyekszem nem betegként kezelni őket és megtalálni a kapcsolatot az Ember-rel.

22. Hogyan lehetne szerinted megelőzni a kiégést az egészségügyben? Te teszel ellene valamit célzottan?
    
    

Folyamatos változatossággal. Folyamatos továbbképzésekkel.

Én magam igyekeztem és igyekszem minél szélesebb körben tájékozódni, ezért is végeztem el nemcsak az orvosi, hanem az alternatív oldalról is minél több képzést. Szeretnék ezzel másoknak is segíteni, ezért oktatok babamasszázst, és hamarosan kismama jóga oktatókat is.

Ezek mellet fontos szerintem az is, hogy néha teljesen mással foglalkozzon az ember, mint a szakmája. Lehet ez bármi, sport, nyelvtanulás, kirándulás, a lényeg az, hogy az ember ki tudjon kapcsolódni.