Ma Olga válaszolt nekünk, aki 1983 óta szülésznő!
- Hol élsz, mi a foglalkozásod, és mióta?
Vas megyében élek 26
éve, diplomás szülésznő vagyok, 1983 óta szülésznő, 7 év
megszakítással.(Lakhelyváltozás, gyermeknevelés)
- Miért lettél ez, volt-e valami különleges motivációja? Ha újrakezdhetnéd, mit választanál?
Különleges motivációm
nem volt, hacsak az nem, hogy szakmaválasztás idején született a húgom, így
vonzódásom egy új élet születéséhez személyes élményen át vezetett. Ha
újrakezdhetném, ugyanezt a hivatást választanám, megspékelve külföldi
tapasztalattal…
- Mi az, amit/amiket a legjobban szeretsz a hivatásodban? És mi az, amit nem?
Hivatásomban legszebb
élmény, csúcsa, a család, (édesanya, édesapa, gyermek) születése, illetve
végigkísérni ezen az úton a párt, ha erre személyes igény jelentkezik.
Legkevésbé azt szeretem, ha a szülőszoba ajtajában találkozom először a leendő
anyával és apával, felvenni velük a kontaktust,
és életük egyik legmeghatározóbb eseményénél asszisztáljak úgy, ahogyan
magam is elvárnám mástól.
- Voltak komolyabb holtpontok az életedben, amikor azt mondtad, valami mást csinálnál inkább?
Legnehezebb időszak a
kislányaim pici korában volt, nagyon nehéz volt összeegyeztetni a több műszakos
munkarendet a gyermekneveléssel, a kismamák megkeresését teljesíteni a családi
élettel összehangolva. Nagyon fárasztó ma is a
készenlét, de valójában nem is mást szerettem volna csinálni, hanem ezt
a hivatást gyakorolni másképp.
- Szerinted mi a legnehezebb része a szakmának?
A veszteség, gyász
(vetélés, halvaszülés, beteg gyermek születése stb.) feldolgozása, a részvétel
ezeknél az eseteknél, ill. a tehetetlenség érzése.
- Hol töltötted a gyakorlatodat? Milyen élményekre emlékszel vele kapcsolatban?
Gyakorlatomat a
szegedi Női Klinikán végeztem, illetve ott is dolgoztam 3 évig. A rengetegféle
esetből „élek” ma is szakmailag, belém vésődött az várandósok iránti feltétlen
tisztelet, az idős madámokra ma is felnézek, bár lassan már nincs kitől
tanulnom…
- Emlékszel arra az időszakra, amikor még kezdő voltál? Hogyan élted meg, mit volt a legnehezebb elsajátítanod?
Kezdő szülésznőként a
zöldfülűség szörnyen hatott rám. Hatalmas izgalom volt a szülőanya észlelése, a
fájdalmai kezelése, a biztatás technikájának, illetve a hitelesség
elsajátítása. Azokban az időkben, (1984-et írunk), még nagyon kevés eszköz állt
rendelkezésünkre a segítségnyújtást illetően, korlátozva volt a tudásunk,
tapasztalatunk hasznosítása a gyakorlatban,
illetve ha megszegtük az orvosok által kitalált szabályokat ( vajúdási
pozíció megválasztása, pl. mozgási lehetőség engedélyezése), annak keserves
következményeit viselnünk kellett. Az erős hierarchia hátrányosan hat a
munkámra.
- Melyik a legszomorúbb élményed, ami a munkád során történt eddig? Hogyan szoktad feldolgozni a nehezebb napokat?
Az első legmegrázóbb
élményem, egy halvaszülés, aminek okát az orvosok akkor még nem tudták.
Gyönyörű kislány született volna, terminusban volt a terhesség, és váratlanul
halt el az intézményben szülési előkészítés során. Ekkor a legszörnyűbb vége a
történetnek a daraboló műtét volt.
A leghatékonyabb
feldolgozása a nehezebb napoknak a kolléganőkkel történő átbeszélés, ki-hogyan
cselekedett volna ebben az esetben, más intézményben dolgozó szülésznőket is
meg szoktam kérdezni egy adott esettel kapcsolatosan. Emellett a stabil családi
háttér döntő, hiszen ha csak meghallgatnak, az már fél „gyógyulás” a lelkemnek.
Egyébként a kirándulás, úszás, színház, olvasás, szakmai továbbképzés számomra
a leghatásosabb.
- Volt-e részed olyan élményben, amikor a baba vagy az anya élete csupán a gyors beavatkozáson, vagy a személyzet rutinján múlott?
Igen volt, az évek, a
„hetedik”érzék sokat segít felismerni a bajt, a megoldást pedig az összeszokott
team nagyon gyorsan tudja kivitelezni.
- A munkahelyeden milyen időközönként van forgás az osztályok között
(nőgyógyászat, szülőszoba, gyermekágy)? Szerinted hogyan lenne jobb?
A munkahelyemen folyamatosan vagyunk beosztva mindhárom helyre, hiszen a 21 ágyas osztályon mindenkinek, mindent tudni kell. Persze a szülőszoba rang, de nemcsak szülészeti betegekkel van dolgunk. Természetesen egy állandó team megfelelőbb lenne a szülőszobán, pláne ha mi szülésznők gondozhatnánk a várandósokat, így egy ismert, állandó team várná szülni az édesanyákat, aki ismer minden szülésznőt és nem a paraszolvencia mozgatná az ügyet…
- Mesélj egy megható történetet, ami a munkád során ért (ha eszedbe
jut ilyen)!
Számomra az első
szülés, amit gyakorlati időm alatt láttam nagyon megható élmény volt,
olyannyira, hogy megkönnyeztem, hiszen a testvérem is azokban az időkben
született.
- A vajúdásod, ill. szülésed alatt mennyire érezted fontosnak a
szülésznő jelenlétét? Pozitív vagy negatív élményed fűződik hozzá?
Az első kislányom születésekor a szülésznő kolléganő egyedül hagyott, amit annyira nem is bántam, mert nem voltunk közeli kapcsolatban. A második kislányom születésekor már volt megkért szülésznőm, aki rendkívül jó hatással volt rám a biztatásával, Azóta is jó barátságban vagyunk, ismeri már nemcsak a testem, de a lelkem is.
- Szültél császármetszéssel? Ha igen, volt-e valami negatív élményed
azzal kapcsolatban? Spinális érzéstelenítésben vagy narkózisban zajlott? A
párod bent lehetett veled? Mi volt a császármetszés indikációja?
Nem.
- Megnyugtatott az orvos jelenléte a szülésed alatt?
Sokat nem volt velem, komplikációmentes volt a szülésem, így azt hiszem a szülésznő számomra biztosabb pont volt.
- Milyen testhelyzetben szültél?
Hanyatt fekve
- Melyik kórházban? Meg voltál elégedve a körülményekkel, az ott
dolgozókkal?
Celldömölk. Igen, elégedett voltam a dolgozókkal, kiemelt figyelmet kaptam.
- Volt választott orvosod
ill. szülésznőd?
Igen. A második szülésemnél (1992) volt választott szülésznőm.
- Ki volt bent veled a szülésednél? És mi volt benne a jó ill.
volt-e rossz?
Senki nem volt benn velem, mert akkor még nem lehetett.
- A szülésed alatt pozitívumként vagy negatívumként élted meg, hogy
szakmabeli vagy? Azaz: jó dolog sokat tudni, vagy éljen a boldog
tudatlanság?
Nem éltem meg negatív élményként.
- Van-e olyan beavatkozás, a szülőszobán, amivel nem értesz egyet?
Igen. A gyakori hüvelyi vizsgálat
- Szerinted egy már szült
szülésznő jobban, hatékonyabban tud segíteni egy szülő nőnek, vagy ez nem
befolyásolja a szakmai részét?
Igen, a személyes élmény segít megérteni a várandós lelki és testi állapotát. A félelemtől kezdve a fájdalmon keresztül a bizonytalanságérzésig. Könnyebben bele tudom élni a helyzetükbe magam.
- Mi a tapasztalatod, a pszichés állapot mennyire befolyásolja a
szülést/vajúdást (vagy nem szülésznők esetében a betegség kimenetelét, a
gyógyulást)?
Tényleg fejben dől el minden. A bizalom érzése magamban és másban döntő jelentőségű.
- Tudsz-e olyan tévhitet mondani, amivel pl. gyakran találkozol a munkád során?
Nem jól tájékozottak a kismamák,
vagy ellenkezőleg, .
- Mi a tapasztalatod, a nők mennyire használják az alternatív eszközöket a vajúdásuk ill. szülésük alatt?
Amennyire csak lehet, és ha van mivel, élnek a lehetőséggel.
- Mi a szakmai véleményed a gátmetszés és a beöntés szükségességéről, ill. ajánlatosságáról?
A beöntést nem ellenzem, de nem is
szorgalmazom „tűzön-vízen ”át. Az alsó bélszakasz kiürítése még pozitívan is hathat
a tágulásra, valamint szüléskor nem frusztrálódik az anya, hogy a gyerekkel
együtt a széklet is jön.
- Mi a véleményed arról, hogy külföldön sok helyen a szülésznő végzi a terhesgondozást is?
Támogatom. Nagyon nehéz felvenni a kontaktust
egy ismeretlennel a szülőszobán, elérni, hogy elfogadjon, bízzon bennem.
Másrészt a várandósnak is jó, ha nem ismeretlenek veszik körül szülése során,
ami az életének egyik nagy fordulópontja. Ennek köszönhető, hogy egyre több
várandós veszi fel a kapcsolatot szülésznővel már terhessége kezdetén.
- Szerinted mi a legfontosabb tulajdonság a szakmádban? Mi az, amit a páciensek leginkább kedvelnek benned szerinted?
Mindenekelőtt a megértés a legfontosabb. A
felkészültnek, naprakésznek kell lenni szakmailag, egy picit előbbre járni
gondolatban a várandósnál, hogy érezze fontos nekem az ő gyermeke, a történés,
ami körülötte, benne zajlik. Empatikusan kell kezelni az édesanyát, a leendő
édesapát, a családot. Így lehet csak kerek a szülésznői hivatás.
- Hogyan lehetne szerinted megelőzni a kiégést az egészségügyben? Te teszel ellene valamit célzottan?
A kiégés ellen, a munkahelyemen stresszkezelő
tréningen lehet részt venni, ami számomra rendkívül hasznos volt. Ezen kívül
szülésre felkészítő klubot szervezek, vezetek, ahol heti egyszer feltöltődöm a
beszélgetések során. Az olvasás elmaradhatatlan része az estéimnek, a színház,
a kirándulás, úszás is alaposan kikapcsol. Szeretek tanulni, az új ismereteket
a gyakorlatban hasznosítani.
- Van-e olyan szakmához kapcsolódó könyv vagy film, amit szívesen ajánlanál? (nem feltétlenül tankönyv, csak eü, orvostudomány, stb-vel kapcsolatos).
Babis- 2011-es film.
Könyvek:Raffai Jenő: Megfogantam, tehát
vagyok Az elme fogantatása
Hidas György-Raffai Jenő- Vollner Judit: Lelki
köldökzsinór,
Virginia Satir: A család együttélésének
művészete
Varga Katalin-Suhai Gábor: Szülés-születés-
lélektanon innen, és túl- Pólya kiadó
A legszebb dolog-Happy event c. francia film: Egy francia filmdráma, amely
a gyermekáldásról és annak pozitív és negatív velejáróiról szól. Én, mint
gyermekimádó természetesen imádtam a filmet! A film kerüli a kliséket és
bemutatja, hogy egy gyerek születése hogyan hat egy pár életére.